"Hétköznapi" napló

Miután eleget dolgoztam két napig, így barátosnémmal úgy döntöttünk, ma elvisszük gyermekeket nemzeti emlékparkunkba (ahol igen sok programot hírdettek meg). Bár a szórakoztatási színvonal nem ütötte meg a tavalyit, de mivel idén ingyen sikerült bejutnunk, így baromira megérte. Az idő gyönyörű volt április elejéhez képest, bár azért szokásomhoz híven sikerült több adag ruhaneműt potyára cipelnem a táskámban.  Szóval a reggeli nehéz induláshoz képest, gyorsan és kikpcsolódva telt el a nap. Mondjuk nem ártott volna előtte éjjel valamennyit aludni is. Valahogy ez nem jött össze. Még most sem tudom miért. Az estét egy szomszédokkal való grillezéssel egybekötött pálinkás szocializációval kezdtük, majd bár gyermeket 10-re ágyba dugtam, de nekem hajnali 3-ig nem jött álom a szememre (pedig az alkohol mindig fejbe ver). Ezidőtájt egy férfitest bújt mellém ágyamba, aki szintén nem hagyott aludni, majd pár óra pihi után reggel 8-kor jisorázni kellett, majd gyerek kelt. Ehhez képest sikerült nem elealudnom délután a napsütéses mezőn fekve, ami számomra igen meglepő volt. Hazaérvén benyomtam a nap megtetőzésére egy tányér bolognait és 4 túrógombócot, és most koncentrálnom kell, hogy ne forduljak le a székről.

Pontosabban a WC-ről. Nem csinálok itten semmit, csak írok. Egyetemista koromban szoktam rá, mint a nyári vizsgaidőszak leghidegebb szobarésze. Persze akkor légkondi még nem működött, így igen sok tételt be lehetett magolni. Na, mindegy , ezt még feldoboma  netre, és vár az ágy. S ha mindne igaz, ma egyedül alszom végig az éjjelt benne, bár ki tudja …

A hétvége egyébként full sikeresnek mondható. Rendet raktama  garázsban, és megtaláltam:

·         az óráimat (bár már nem működnek)

·         több tonna kotont (bár elkezdtem gyógyszert szedni , így jó lesz lufinak)

·         egy működő hajszárítót

·         a fényképezőgép aksiját (ennek köszönhetők a mai képek is)

·         a kis DVD lejátszót

·         a CD-im

·         a múltam összes fényképes darabjai – azóta csak azokat nézegetem, s azon gondolkodom, holnap már a mai nap is múlt lesz … vajon büszke leszek rá???

Hát megint egyedül maradtam. Egy pár napra tuti. Aztán meg eldönti. A férfiak nehezen viselik a konfliktushelyzeteket. A konfliktus nélkülieket még rosszabbul. Amikor nem tudják iránytani a dolgokat. Amikor, bár nem miattuk alakul ki a szitu, és nem is szeretnénk, ha rajtuk csapódna, de nincsenek befolyással rá. Az együtt szó nem mindig együttet jelent. Alapból nem akarják az együttet, ők önállóak akarnak lenni, nem összeköltözni, nem 100 %-osan összetartozni, de ha ezek után valamit egyedül akarsz megoldani, az már megsérti az együttvagyunk szabályait. Nem értem. Vagy értem, de nem tudom kezelni. Nem tudom mit csinálhatnék másként. Nem tudok mindig kedves lenni, szerető, elhalmozó. Nem tudok osztódni, duplázódni, a nap 24 órájában kedves lenni. Nem tudok szétszakadni. S mostanában nem tudok mindig energiával tele lenni, és egészséges lenni. Néha kipukkadok, mint egy lufi, és akkor nem tudok odaadó lenni. Csak tenném, amit kell, mosoly, kommentek nélkül. Érzem a szabi hiányát. De péntektől meglesz. 5 nap egyedül, a fiammal, és a kutyámmal. Ennél már csak egy wellness hétvége lenne jobb. Persze egy pasival. A pasival. Csak ülnénk egy jakucciban órákon át.

                 A fogyit hétvégére felfüggesztettem. Természetesen nem így terveztem, de ez lett belőle. Az elején az ember még próbálja tartani magát, aztán eljön a minden mindegy állapot. Mostanra dúskálunk a kajában. Még jó, hogy van kutya. Frissen sült csirkecombokon él.  Tud élni. Most én is. Ülök a  ház előtt a napon és írom a  blogom. Nate fénykardozik a szomszéd fiúkkal. ELNÉZEM Őket És azon gondolkodok, hogy ezért megérte. Az utóbbi két év. Minden nyűgével, válásával, munkahelycseréjével, no szabadidejével. Hisz ezt akartam, nem? Neki egy jobb életet összehozni. S tessék.  Már bandázik. Kb. 5 db. 5 éves fiú van az utcában. Délelőtt tandemeztek két órát, most fénykardoznak. Természetesen Nate a rossz, mivel Ő jött utoljára. Ő Obi van Cenobi. Nem akartam mondani neki, hogy legyen R2D2, mert még a végén ráragadt volna. Vagy Chubbakka.  Remélem együtt fognak felnőni. S így lesznek igaz barátai.

Kár, hogy a wifit nem tudtam összerakni. Második nekifutásra sem. Most egyből netezhetnék is az ablak előtt. Most kénytelen leszek fizetni érte, hogy valaki összerakja. azért nagy kibaszás, hogy egyedül nem megy. Mégis kiknek gyártják???  Egy normál IQ-ú ember nem bírja összerakni. ..

A hétvége jól indult. Nate elindult élete első futóversenyén. 3,4 km T-Home futás. Igaz, hogy az út ¾-ét sétálva, vagy az anyja hátán tette meg. de NEM ADTA FEL! Ez a lényeg. Majd minden utcai futóversenyen kicsit többet fut majd egyedül, ill. vannak versenyek, ahol van külön ovis futás is. De addig is, az anyja mellette lesz. És cipeli, ha kell. Vagy lelket önt belé. Bár a végén a beígért csoki helyett chips-t kaptunk, amit egy kicsit zokon vett, de utána leugráló várazta csalódását.

Utána apuka természetesen megint beteget jelentett, így az eltervezett szombat este sem úgy sült el, ahogy kellett volna. Sőt, nagyon nem úgy. Megint hányingerem volt. Volt már ez pénteken is, de akkor a fogyinak és az irodába beszorult melegnek tudtam be. De tegnap este, már komolyan elüldögéltem a  wc mellett. S bár nem jött ki, de nem sok híja volt. Csak azt nem tudom, mi bajom van. Ha tudnám, könnyebb lenne. De a koronát a hétvégére a ma reggeli hangulatom tette be. Szó szerint bunkó voltam. Pistit is inkább elküldtem, csak ne bántsam meg. Előjött, ami pár hetente előjön:  a nekem semmi nem jó, szar kedvem van,  de igazából gőzöm nincs, mi a bajom, a gyerek is nyűg, a fogyókúrából meg aztán végkép elegem van. Csak csokit ennék, s legszívesebben egész nap ágyban maradnék. S csak tévét néznék… S ebből a fílingből nehéz kilépni. Nem is tudom mi kéne hozzá. Talán moziba kéne elmenni. Vagy benyomni egy nagy tál sütit. Vagy csak itt üldögélni a napon és szívni a  D-vitamint, és reménykedni, hogy holnapra kialszom. És hogy addig senkit nem bántok meg, de legalábbis nem visszavonhatatlanul, kibékíthetetlenül. Jövő hét péntektől 5 nap szabi. Remélem jó idő is lesz. Rendbe rakom a lakást, a kertet és magamat.

Gyönyörű napsütéses idő van. Ez feldob mindenkit. Legszívesebben több órás ebédszünetre mennék ki, és vissza sem jönnék. Csak ülnék egy padon és napoznék. Az algás undormányos ebédemmel. Ha bekötözött szemmel enném, talán lecsúszna.  Jól mutatna otthon a hálószobafalon, ami szintén olajzöld. Keményen nyomom a fogyókúrát. Másfél napig ment, majd tegnap este fáradtan, munka után, anyáékhoz érve megcsapott a frissen sült, meleg rizskók házikolbásszal illata. S nem tudtam Nekik nemet mondani. Majd az utána következő tejkaramellának, amit a forró fürdőkádban ülve egy gyertya mellett pasim társaságában fogyasztottam el. De olyan hulla voltam, hogy utána nem dolgoztuk le, úgyhogy ma reggel fogyókúra újra indul (ebédre fokhagymás kelbimbókrém, uzsi babkrém, reggeli algás gyümipüré, vacsi lúgosító keki gyümileves-micsoda menü …). Pár napja igen fáradt vagyok. Alig várom, hogy jövő hétvégén 5 nap pihi. Ha már a 3. nap nem a céggel álmodok, akkor jöhet a pihi is. Most még minden álmom erről szól.

A hétvégén salsa tanfolyamra megyünk. (Húgom: végre egy pasi a családban, aki tud táncolni). Rám fér egy kis mozgás, mert jó úton haladok kilóim megduplázásához. Le kéne szokni legalább a vacsi kihagyására, de mostanában éhes vagyok (mielőtt bárki beszólna: NEM vagyok terhes). S sajnos a bokám újra fáj. Minden meccs, edzés után fáj. Nem akarok még egy íngyulladás. Akkor az esélye is elszáll, hogy végre normális kerékvágásba kerüljön az életem, és újra la. heti kétszer fussak. Nagyon hiányzik. Nemcsak a mozgás, hanem a gondolatok is. A mozgás nemcsak a zsírégetésről szól. Szükségem van a cég, a gyerek mellett felgyülemlett feszültség levezetésére is. Egyedül nem könnyű … Most is itthon voltam 3 napot táppénzen. Volt meleg kaja, gyerek kiszolgálva, tavaszi ruhatára felfrissítve, kutya fodrászt megjárva, megfürdetve, lakás kitakarítva, szennyes kimosva. Hál Istennek még egy meccs is belefért. A holnap viszont az enyém lesz. Délelőtt egy kis családi összeröffenés, de délután salsa, majd remélhetőleg futás, majd szórakozás. Kell egy kis feltöltődés.

Ha férfi lennék, akkor csak simán azt mondanám: haldoklom. A férfiaknak ennyi is elég, amikor kicsit köhögnek. És onnantól nemhogy békén hagyjuk őket,de még ki is szolgáljuk. Ilyenkor jó lenne, ha apja is lenne gyeröknek, kutyának. Elvinné őket sétálni, bölcsibe, és esténként kényeztetne engem. Csinálna teát, átölelne, hozatna ebédet, megmasszírozna, stb… ehelyett itthon szétköhögöm magam. Hál Istennek, ma gyermek apjánál, így csak magamra figyelhetek.

Beteg vagyok. Lázas talán nem, csak iszonyat gyenge. Legszivesebben állandóan aludnék. Emellett ráz a hideg, hányingerem van, stb... de sajna az étvágyam nem csökkent. Pedig minden beteg ember fogy, csak én nem.

Szóval tegnap is már sikerült gyerekfektetés után fél 10-kor bealudnom, pedig nem is voltam egyedül. Pihenni kéne, otthon feküdni a  jó melegben. S lehetőleg nem egyedül. Valakihez hozzábújva ... Na, ez a boldogság....

Gyenge vagyok, mint a harmat. Érzem, hogy a lázam is megy felfele. Mondanám, hogy csak a tegnapi szoli+futás+egyebek kompozíció következtében fáztam meg, de sajnos vannak olyan tünetek is, amik vírusra utalnak. Jó lenne, ha nem ez lenne, mert karrierista nőként márciusra sok feladat van, amit be kell húzni. A fene akar egyedülálló anyaként munkanélküli lenni májusban. Szeretném befejezni, amit tudok, és majd nyáron lazítunk. Addig is helyt kell állni: bent, a gyereknél, és önmagammal szemben is, hogy ne bukjak ki. Ehhez sok alvás kéne, mert nagy alvásigényű vagyok. De amikor sokkal jobb dolgok is történhetnek azidő alatt … alig várom, hogy szabira menjek pár napra: csak henyéljek, takarítsak (minden nő álma szabi alatt takarítani), rendbe rakjam a kertet, nagyokat sétáljak a kutyával, és vadasparkba vigyem a fiam, és éjszakára kipihent legyek…

„ Anya, miért pusziltad meg a bácsit? Én csak Téged és Daddy-t szoktam megpuszilni…”

Sok mindent tanultam az utóbbi időben. Pl:

• ha valaki barát + szerető, azt úgy hívják " a csajom"
• a rosszaságot nem lehet csak úgy elégetni - s ennek bizonyítására tegnap is orrbavertünk egy kislányt, akinek elkezdett vérezni az orra, szülő meg vele ordít
• a kommunikációs kódex csak házon belül érvényes, V.I.P. partnereink továbbra is le "fapinázhatnak" minket
• a szexkanapé tényleg jó szexre... többre is
• a ház valószínűleg hajszárítóölő dombra épült, mert már a 2-at nyírja ki
• okosan végig tudok ülni egy olyan megbeszélést, ahol semmit nem értek... s nem is derül ki
• tavasz után mindig visszajön a tél
• egy szerelem soha nem múlik el nyom nélkül ....

Az eső zuhogott, de nem volt túl hideg. Mivel csak 5 percre ugrottam fel a varrónőhöz a 10-emeletesbe, ezért Scotchie-t kint hagytam a ház előtt. Mivel utálja az esőt, engem meg mindenhova követ, ezért tudtam, hogy meg fog várni. Amint végeztem rohantam le, kutya sehol. Egyszál pulcsiban fél órán át a zuhogó esőben rohantam le-fel a töltésen a sárban, az utcákban, a kutya nevét ordítozva. Csorgott a könnyem, és a fülemben zengett, amit Pisti mondott: „akkor tudjuk meg mink volt, amikor elveszítjük….”. Hiába hívtam közelben lakó barátomat, hogy legalább egy North Face esőkabátot adjon kölcsön, de egyedül maradtam. Egyedül John akart segíteni, de Ő meg gyerekre vigyázott. S már nem tudtam hogyan tovább. Ekkor egy járókelő végre megjegyezte, hogy a 10. emeleten van egy fehér kutya. Valaki beengedte, Ő meg jött utánam. Ez elég érzelmi felindulás volt vasárnapra.

Amúgy kezdünk urbanizálódni. Mától kijön a busz az út végére. Nate ki is fejtette, hogy ez nem jó, mert a házig kéne, hogy jöjjön. Nem kisigényű a gyerek.