HTML

"Hétköznapi" napló

Az élet elvileg egyszerű: megtalálod a nagy Ő-t, megvalósítod az utódot, és boldogan élsz, amíg meg nem .... és mi van, ha az élet nem ezt hozza?

Friss topikok

  • Alfi: Gratulálok! (2012.01.25. 20:47) Lelkizés
  • North Face: Mi ez a csönd itten? Jövő hétvégin fut? (2010.08.29. 11:50) Egyedül
  • Zuzimama: Nagyon hanyagolsz minket. :) (2010.06.05. 08:01) Sűrítve
  • Zuzimama: így van Csilla, csak előre, töretlenül! :D:D:D (2010.05.03. 20:32) Új célok
  • billentblondie: Tudod Csillus vannak megkeseredett emberek. Akiknek már az arcukon is látszik az élet neheze. Csak... (2010.04.27. 08:33) Kevés vagyok

Linkblog

Lelkizés

Tocsi 2010.11.21. 20:02

A húgom rájött a probléma nyitjára: én nem tudok fáradtan mosolyogni, Ő viszont ezt nem tudja tolerálni. S mivel ezen nem tudunk változtatni, ezért nincs értelme folytatni. Szerintem viszont van: a két szélsőség között mindig van középút, s csak ezt kéne megtalálni. Közelíteni egymáshoz, Nekem többet adni, s Neki kevesebbet várni. Ha két ember szereti egymást, akkor tud rajta dolgozni, akkor dolgoznia kell rajta, s nem feladni!

Szerdán egy pszichológiai előadáson hangzott el: a mai fogyasztói társadalomban az emberek amit megunnak, ami elromlik, azt egyszerűen eldobják. S sajnos ezt a párkapcsolatokra is alkalmazzák. Pedig ott nem kéne. Ha igazán jó kapcsolatot akarunk, azon dolgozni kell. Sokat. S mi nem dolgozunk, hanem feladjuk. Aki azonban feladja, az a következő kapcsolatában is fel fogja. S nem fog találni senkit, akinél kiköt.

Ezeket hiába próbáltam Neki elmondani. Azt mondta túl sokat kapott, Ő már be akarja fejezni. Nincs tovább.

Így a szombat éjjel újra egy discoban ért.  Nem volt kedvem elmenni, ott lenni. De otthon lenni sem, s közben rajta gondolkodni. Ezért mentem el. Valamint a reményért, hogy hátha Ők is jönnek.  Jöttek, de nem oda. Én viszont egész éjjel a bejövőket néztem, hátha köztük lesz. Neki csinosítottam ki magam, rá vártam.  Hiába. Az est végeredménye: -3 000 Ft, és másnap full alvatlanságban gyereknevelés.

Nate folyamatosan bohóckodik Nekem. Nem akarja, hogy szomorú legyek. Táncol, rázza a popsiját, bábszínházasdit játszik a lábaival. Sajnálom. De ha fáradtan nem tudok mosolyogni, hogy tudnék szomorúan nevetni. Sajnos túl őszinte lény vagyok. Viszont bebizonyosodott, hogy a gyereknek van humora. Bár ezt már eddig is tudtam. A múltkor is társasoztunk:

·         Anya, hol a dobókocka?

·         Mögötted!

·         De anya nem is ettem meg.

Szögeid humor.

Viszont a sírás mellett rengeteget gondolkodom. Tudom miket rontottam el. S tudom, mivel vagyok egy nálam 10 évvel fiatalabb szingli nővel szemben hátrányban. Nehéz így egy párkapcsolatot építeni. Nem hibáztatom érte, hogy elhagyott. Igaza volt. De így nem lesz soha párom. Meg kell próbálnom máshogy csinálni. Ez jó lecke volt. Tanultam belőle. A kérdés, meg tudom-e változtatni a megváltoztatandót.  S lesz-e erre még egy esélyem vele. Nagyon félek, hogy nem. ..

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tocsi.blog.hu/api/trackback/id/tr192463867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

North Face 2010.11.22. 22:19:03

Aki nem érti, nem akarja, az menjen. Ön aztán ne alázkodjon meg. Ne aggódjon. Nincs minek. Ön annál több. Erősebb. Dógozzon. Nate-ezzen. És egyszer csak nagyon meg fog lepődni.
süti beállítások módosítása