Az igazi egyéniség állítólag már születéskor látszik. S utána már csak oda kell figyelni ennek fejlesztésére. Az, hogy egyéniségnek lenni jó vagy rossz, az ember egyéni jövőalakulásától függ. Alapjában minden szülő szeretné, ha gyereke sokra vinné, ha büszke lehetne rá, ha egy egyéniség válna belőle. Én is ilyen vagyok. Szeretném, ha kiválna a többi közül, ha Nate NATE lenne. Azt már látom, hogy miben nem lesz az, hál istennek vele szemben is működik az önkritikám, és reálisan látom fiam. Soha nem lesz NBI-es sportoló. Soha nem lesz vezéregyéniség, mivel eléggé „követőmagatartásformát” vesz fel, és azt csinálja, amit más kitalál (na, ebben nem anyja fia). De, ha néha beleng egy-egy egyedi lépése, akkor anyai szívem megmelegszik. Hisz szeretem. Mindennél jobban. Minden anya szerelmes a fiába.
Szóval az oviban bohócot kellett ragasztani. Mindegyik bohóc uniform volt, kivéve 3. Levi barátunk húga bajszosat csinált, Nate szemüvegeset, Levi pedig bárányhimlőset. Na, ebből lesz az igazi cserebogár. Nate-ből szerintem miniszterelnök vagy maffiavezér, mivel véleménye szerint a fiúkhoz hozzá van ragasztva a rosszaság, így Neki ezt szabad.
Amúgy iszonyú munkaundorom van. Ez havonta kijön 1-2 napra szerintem mindenkinél. Természetesen akkor is dolgozunk, de nehezebben vesszük rá magunkat. A munkaidő fénypontja egy McCafé-s kávézás és egy elvesztett kapcsolat újbóli megjelenése. Nem társi, de mégis kapcsolat. Valamilyen. Oszt majd: „who knows …” De én még tartom magam a fogadalmamhoz (kemény csaj vagyok, már egy napja megy :)), de azért tegnap vettem kutyakaja mellett pár védekező eszközt is „flottakedvezményen”. Sokáig eláll. :)
