Hát megint egyedül maradtam. Egy pár napra tuti. Aztán meg eldönti. A férfiak nehezen viselik a konfliktushelyzeteket. A konfliktus nélkülieket még rosszabbul. Amikor nem tudják iránytani a dolgokat. Amikor, bár nem miattuk alakul ki a szitu, és nem is szeretnénk, ha rajtuk csapódna, de nincsenek befolyással rá. Az együtt szó nem mindig együttet jelent. Alapból nem akarják az együttet, ők önállóak akarnak lenni, nem összeköltözni, nem 100 %-osan összetartozni, de ha ezek után valamit egyedül akarsz megoldani, az már megsérti az együttvagyunk szabályait. Nem értem. Vagy értem, de nem tudom kezelni. Nem tudom mit csinálhatnék másként. Nem tudok mindig kedves lenni, szerető, elhalmozó. Nem tudok osztódni, duplázódni, a nap 24 órájában kedves lenni. Nem tudok szétszakadni. S mostanában nem tudok mindig energiával tele lenni, és egészséges lenni. Néha kipukkadok, mint egy lufi, és akkor nem tudok odaadó lenni. Csak tenném, amit kell, mosoly, kommentek nélkül. Érzem a szabi hiányát. De péntektől meglesz. 5 nap egyedül, a fiammal, és a kutyámmal. Ennél már csak egy wellness hétvége lenne jobb. Persze egy pasival. A pasival. Csak ülnénk egy jakucciban órákon át.
2 napja írtam
2010.03.31. 08:23
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tocsi.blog.hu/api/trackback/id/tr151883129
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.