Miután eleget dolgoztam két napig, így barátosnémmal úgy döntöttünk, ma elvisszük gyermekeket nemzeti emlékparkunkba (ahol igen sok programot hírdettek meg). Bár a szórakoztatási színvonal nem ütötte meg a tavalyit, de mivel idén ingyen sikerült bejutnunk, így baromira megérte. Az idő gyönyörű volt április elejéhez képest, bár azért szokásomhoz híven sikerült több adag ruhaneműt potyára cipelnem a táskámban. Szóval a reggeli nehéz induláshoz képest, gyorsan és kikpcsolódva telt el a nap. Mondjuk nem ártott volna előtte éjjel valamennyit aludni is. Valahogy ez nem jött össze. Még most sem tudom miért. Az estét egy szomszédokkal való grillezéssel egybekötött pálinkás szocializációval kezdtük, majd bár gyermeket 10-re ágyba dugtam, de nekem hajnali 3-ig nem jött álom a szememre (pedig az alkohol mindig fejbe ver). Ezidőtájt egy férfitest bújt mellém ágyamba, aki szintén nem hagyott aludni, majd pár óra pihi után reggel 8-kor jisorázni kellett, majd gyerek kelt. Ehhez képest sikerült nem elealudnom délután a napsütéses mezőn fekve, ami számomra igen meglepő volt. Hazaérvén benyomtam a nap megtetőzésére egy tányér bolognait és 4 túrógombócot, és most koncentrálnom kell, hogy ne forduljak le a székről.
Pontosabban a WC-ről. Nem csinálok itten semmit, csak írok. Egyetemista koromban szoktam rá, mint a nyári vizsgaidőszak leghidegebb szobarésze. Persze akkor légkondi még nem működött, így igen sok tételt be lehetett magolni. Na, mindegy , ezt még feldoboma netre, és vár az ágy. S ha mindne igaz, ma egyedül alszom végig az éjjelt benne, bár ki tudja …
A hétvége egyébként full sikeresnek mondható. Rendet raktama garázsban, és megtaláltam:
· az óráimat (bár már nem működnek)
· több tonna kotont (bár elkezdtem gyógyszert szedni , így jó lesz lufinak)
· egy működő hajszárítót
· a fényképezőgép aksiját (ennek köszönhetők a mai képek is)
· a kis DVD lejátszót
· a CD-im
· a múltam összes fényképes darabjai – azóta csak azokat nézegetem, s azon gondolkodom, holnap már a mai nap is múlt lesz … vajon büszke leszek rá???
