Rájöttem a nagy igazságra, amit igazából már eddig is tudtam: nehéz egyedül. Hittem benne, hogy kemény nő vagyok, hogy megvagyok egyedül is, megcsinálok bármit. De nem, vagy ha igen, akkor nem könnyű. Szóval csinálom, s közben azért gondolkodom, miért egyedül? Össze akarok én vele költözni? Miért jó az? S miért hiányzik, ha nincs itt? Mit akarok én egyáltalán? Jó lenne túllátni a rózsaszín ködön:) S látni a dolgok végét:)
S miért van olyan rohadt sok szúnyog?????:(((
