„ Anya, miért pusziltad meg a bácsit? Én csak Téged és Daddy-t szoktam megpuszilni…”
Igen megpusziltam. Mostanában sokszor megteszem, és ugyanazt a bácsit. Mást nem. Jó vele. De jó lesz vele?
A húgom anélkül, hogy bármit is meséltem volna róla, csak annyit kért: „Ne alkudj meg!” Igaza van, nem szabad megalkudni, ahhoz már túl öreg vagyok. Ha most rosszul választok, akkor lassan már csak a nyugdíjasklub marad. Nincs időm éveket arra szánni, hogy próbálkozzak, mint 20 éves koromban. És nem játszhatok a fiam érzéseivel sem. Nem vihetek be egy férfit csak úgy az életünkbe. És itt a megalkuvás nem arról szól, hogy valaki jobb vagy rosszabb nálam. A megalkuvás tényleg egy kérdésben merül ki: „Ő az, akit keresek?” De ezt honnan is tudhatnám most? Erről szól az ismerkedési szakasz. De tény, hogy a rózsaszín köd minden be tud fedni. És most minden rózsaszínesedik. Hisz szórakoztat, szeretget, megtáncoltat, kitölti napjaim. Szeretem, ahogy rámnéz, ahogy nevet a szeme, ahogy önti a szeretetet mindenkire maga körül, ahogy felvidítja napjaim, ahogy feldob, ha rossz kedvem van. S boldog vagyok. Boldog vagyok nappal és éjjel, reggel és este, álmosan és éberen, fáradtan és kialudva, vele és nélküle. Ez egy folyamatos hiányérzetet is generál. Mert csak vele lennék…
Hétvégén kupa volt. Szeretem az ilyen napokat, sokat lehet dumcsizni. Ki is beszéltük a fenti problémámat és A PASIT rendesen. A visszajelzés is bennem maradt, amit barátaimtól kaptam: „Csilla, mond meg a húgodnak, nem ez a megalkuvás”. Talán mégis jól választottam. Vagy Ő választott engem? S talán működni fog … S talán az az idő, amit az élet vele megad, végig boldog lesz. Hisz csak ez kell. Nem kell holtomiglan-holtodiglan, nem kell minden éjjel veled fekszem-veled kelek, nem… Tartalmas, boldog együtt-töltött idő kell.
S ez a hétvégén megvolt. Tartalmas volt, feltöltő és ki is merítő. Egy koncert, egy buli, egy kupa … csupa boldog, élvezetes, örömteli órák. S most feltöltve kezdjük a hetet. Ez remélem eltart péntekig, mert most”böjt van”. Nem ér rá, nem fogom látni jó pár napig.
S még valami: rájöttem, hogy megragadtam a tinédzser korban. Ugyanannyira vagyok féltékeny. De tudom magam türtőztetni, és műsort nem rögtön csinálok J Vagyis, nem ráncigáltam meg a nő haját, csak messziről néztem őket. És fájt a szívem – ez a féltékenység, nem? Mégha tudod, hogy a másik megtartja magát neked. De a birtoklási vágy a nőknél is erős.
Egyébként meg jól indul a hét: a nap süt, szerintem jól áll az új gatyám, sok virágot kaptam nőnapra, meg pár ölelést is. Mi másra vágyhat egy nő? Mondjuk egy manikűrre, mert labdázgatás közben letört az egyik körmöm.
