Szexhiányom van. Ez tény. Igen valós tény. Hozzászoktattak a jóhoz és most egy nap is sok. Meg kell tanulnom újra nem erre gondolnom. Meg kell tanulnom újra várni. Különben megint olyan dolgokra is igent mondanék, amibe hideg fejjel nem mennék bele. Vagy jéghideg fürdőt veszek esténként. Meg reggelente. Meg napközben. Azt hiszem 3 napra vagyok kapacitálva. Ennyi.
Tegnap nőnap volt. Kaptam egy csomó virágot, és közben azon gondolkodtam, hogy a virágadók kb. 80 %-a meg is fektetne. Jó arány. Talán mégsem vagyok olyan öreg. Bár tegnap életemben másodszorra szemránckrémet is tettem fel. Akkor lesz durva, amikor majd a protézisem is útban lesz.
Volt pár köszöntés, ami a szívem csücske volt. Az egyik természetesen Pistié, akiéről már le is mondtam, és úgy jelent meg délután. A másik a fiamé, aki átadott egy virágot, majd mikor megkérdeztem, hogy „nem kell ehhez mondani is valamit szerelmem”, akkor közölte velem: „tessék anya”. Este 9-kor az asztalos is átugrott egy csokor virággal. Fél 10-re sikerült is kirúgnom. Majd mint a dunyha úgy bealudtam. Aludnom kellett, mert ma este mást szeretnék csinálni. És ahhoz egy kialudt ember kell. Ellenkező esetben holnap minden pasit elkapok a sétáló utcán.
