Történt, egyszer egyszerű Tocsi reagált egyet Jenci haverjának (az egyszerűség kedvéért hívjuk Nándinak) tanárkeresésére. Írtam neki, hogy én tanítanám, de sajna már nem járok Tarján fele, mert elintézte. Ennyi volt, szép, rövid, de buta levél. Na , erre megkaptam a választ:
"Kedves Csilla!
Először is köszönöm a leveled, bár ennyi idősen (ha jól tudom 36) puszta sértődöttségből ilyen leveleket küldözgetni Önmagát minősítő. Ám úgy érzem most le kell süllyednem és válaszolnom, mert érzek némi iróniát a soraid közt, ha nem haragszol.
Először is, Rám haragudhatsz, hidd el Én is levontam a konzekvenciákat a kapcsolatotokból, de ha a tanítást is olyan szinten tartod kontroll alatt és úgy látod át, ahogy az érzelmeidet és általában az emberi érzelmeket, akkor Én az egyetemről mennék nyugdíjba. Szóval nyilvánvalóan akkor sem vettem volna igénybe a szolgáltatásaidat, ha ide jártál volna, de köszönöm a felajánlást.
Másodszor, Jenő a legjobb barátom és sosem szóltam bele az életébe, Ő sem az enyémbe, de mindig megbeszéltünk ezt azt. Én sem adtam tovább, Ő sem. Ám elmondtam a véleményemet, meghallgatott és átlátta dolgokat és döntött, mert ha valaki (és ismétlem Magam) 36 évesen ennyire elvakult és infantilis a szerelemben, akkor ott tiszta fejjel, hideg vérrel gondolkozást vajmi kevés eséllyel várhat az ember, még ha jóval idősebb is a delikvens (de gondolom ez két zátonyra futott házasság után Neked is feltűnt). Nem bántani akarlak, de ideje lenne már ha tanulnál egy kis önkontrollt az érzelmeid felett és ne ess bele mindjárt egy hét után egy férfiba. És ha bebuktázod, persze, hogy a férfi a hibás vagy a barátja...Hidd el, tényleg nem bántani vagy sértegetni akarlak (ha így jön le se érdekel), de ez a duzzogás és "elvették a gyerektől a játékát" dolog ennyi idősen már főleg nem nyerő és ha kicsit átlátnád a dolgokat, akkor még azt is megkísérelném, hogy egyszer megköszönnéd Nekem ezt (de ezt már nem nézném ki belőled)...
Gondolom ezek után majd szeretnél írni Nekem egy felháborodott levelet, de inkább kezd az önkontrollt azzal, hogy ezt a gombócot lenyeled és elfogadod, hogy nem kaphat meg mindent az ember, bár ideje lett volna megtanulni...
Én nem Jenő vagyok!
Nándi"
Hát erre nem nagyon tudtam köpni sem, de érdekelt, hogy csak én ismerem félre magam, vagy benne van némi igaszság? Ezért megkérdeztem pár barátomat. Majd az én megmentő lovagom úgy gondolta, Ő talán válaszol is Nándinak:)
"Kedves Nándi!
Mi itt Szegeden mindannyian örülünk, hogy Csillának írt értékes/úgy igazán le se szarható gondolataidat megosztottad velünk, tkp. lealacsonyodtál közénk.
Hogy egy nőnek a korát mennyire bunkó dolog az illető arcába vágni, legyen egy mellékes körümény.
Ami miatt írok - bár nem vagyok a barátod, hiszen én se szeretek lealacsonyodni- az pusztán egy szerelemfilozófiai apróság:
Tudod, az infantilizmus nélküli szerelmet itt Szegeden úgy hívják, hogy:
Csakdugokegyetésszarokértefelelősségetvállalni.
Ezirányú tevékenységedhez sok sikert , kitartást kíván minden olyan érettebb szegedi férfi, aki leveledet intenzív nevetéssel elolvasta."
Hát nem édes?
