Álltam a ház kakisárgára festett szobájában és nem akartam hazamenni. Imádom. Minden egyes elrontott vagy eltalált részével együtt. Kicsit elcsépelt, de tényleg benne van a lelkem, édesapámé és édesanyámé is. Szerintem gyönyörű ... a legszebb, amit eddig láttam :) De mindenkinek magafelé hajlik a keze.

Kint zuhogott az eső, Scotch a lábamhoz dörgölődzött (a  fehér nadrágomhoz pontosabban a saras szőrével), de én ezzel együtt boldog voltam. Legszívesebben maradtam volna, de még nincs kész. S talán mire kész lesz, már nem is lesz az enyém. Ha kirugnak, ezt is bukom. Jelzáloggal terhelt a hitelem mögött. S túl sokkal ahhoz, hogy sima magántanításból egyedül még a törlesztőket is tudjam fizetni.

Álltam ott és fájdalmas boldogságot éreztem. Elsejével eldöl. S minden boldogság mulandó. Lehet, hogy nekem csak ennyi adatott meg. Nate sosem fog a kivizöld szobájában játszani, én sosem alszom az olajzöldben ... a mi mézeskalács házunkban: a bontott téglás falaival, a kandallóval, a masszázstusolóval, előtte a vén diófával...

Gondolkodtam, hogy belemennék-e egy kapcsolatba a pénzért, hogy a házat megtarthassam. Szerintem nem. Büszke nő vagyok. Túl büszke ...

Mire a telekről hazaértem még egy puli használta gatyámat törölközőnek, és az új Mango blúzom is széthasadt. Egyszer minden rossz sorozatnak vége, nem? Remélem még a leépítés előtt. Bár ne sok esélyt adok magamnak. Kb. 25 %-ot.