Tegnap az egyik barátném megjegyezte a játszótéren:
„Olyan ügyes vagy, hogy egyszerre annyi helyen helyt tudsz állni.”
Mivel mindenki örülne egy ilyen mondatnak, így nem ellenkeztem. De valójában nem így érzek. Az igazság az, hogy mindenhol csak tüzet oltok. Minden hely fontos, vagy szükséges, de semmire sincs időm, így egyikben sem nyújtok még megfelelő szintet sem. S a helyszínek:
- Munkahely
- Gyermek
- Kutya
- Másodállás
- Építkezés
- Sport
- Háztartás
Kb. ennyi, és a sorrend nem mindig ez. Sokszor felcserélem, bár nem is tudom, mi lenne a helyes sorrend. Persze most azt kellene írnom: első a gyerek, utána a munka, stb…. De néha felcserélem Őket, mert úgy gondolom, hogy hosszú távú célokért érdemes a rövideket néha feláldozni. Aztán, hogy ez igaz-e, majd a jövő igazolja, vagy nem…
