"Hétköznapi" napló

Az utóbbi két nap eredményei:

• kedvenc cipőm sarka kitört
• a gyerek 3/4 óra cirkusz után haza akart jönni -> kidobott pénz
• 37,8-as hőemelkedés
• a cégnél kikerült a folyosóra a létszámleépítés, a barátnőim is sírnak :(

Ma este imádkozok... Rég szólítottam meg Istent, biztos meg is van rólam a véleménye. De hiszek benne, tudom, hogy van ott fent valaki, aki vigyázz rám. Vagy lehet, hogy csak hinni akarok benne???

Mindig hittem, hogy a jót rossz is kompenzálja. És most hol a jó a rossz ellen? Hol az alagút vége? Bárcsak 1 évvel később lennénk, és tudnám mi lesz, hogyan alakul. Október 1 olyan messze van ...

A  legtöbb férfiről  - akiről úgy gondolod, hogy jó férj lenne - kiderül, hogy már az.

Minden jó pasinak gáz a barátnője.

Tegnap este valami olyat csináltam, amit már nagyon régen: FILMET NÉZTEM.  Mivel éjszakáim az utóbbi pár évben elvesztek a gyerekfektetés, a munka és chattelés között, így egy könyv elolvasásának, vagy egy film megnézésének lehetősége fényévekre volt tőlem. De tegnap olyan rossz kedvem volt, és mivel gyerekmentes estém volt, ezért áthívtam egy kollega-haveromat ( kollega, mert én is tanítok, haver: mert nem ismerjük még annyira egymást, hogy barát legyen :))), hogy az általa oly kedvelt filmet nézzük meg együtt. A nagy berugás egy bögre tejben és két pohár tojáslikőrben ki is teljesedett, viszont elég volt ahhoz, hogy szexuálisan beindítson, és majdnem leteperjem. De Ő legalább nem volt kiskorú... Viszont ottaludt nálam, és olyan jó volt újra egy férfi ölelésében aludni. Mielőtt a hatalmas olvasótáborom beszólna: NEM FEKÜDTÜNK LE.

Közben délután Andris is előkerült 3 hét totál csönd után. Azt írja rossz volt a mobilja, és a nethez sem fért hozzá. Akkor én meg Hófehérke vagyok!!! Utálom amikor a pasik hazudoznak.De azt is írta: " Jó csaj vagy, tedd magasabbra a mércét!!!!!!!". Milyen mércét basszus? Amikor már annak is örülni fogok, ha találok egy facér pasit???Aki esténként átölel, és megnyugtat, hogy minden jó lesz ...NA, most inkább befejezem, mert mindjárt elbőgöm magam a nagy önsajnálattól.

Úgy érzem magam, mint amikor a filmeken az áldozattal megásatják saját sírját... Segítsünk a szervezet átszervezésben, de más most tudjuk, hogy a 4 szintemen lévő vezetőből 3 felesleges lesz. Ha nem segítek, azzal aláírtam "halálos ítéletem", ha igen, akkor kaptam 3 hét haladékot. Ez azért rendesen rányomja bélyegét mindennapi hangulatomra. Sz@r a kedvem, úgy érzem az utolsó energiámat is elszívják. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy fizikailag csinálunk-e valamit, az agyad fárad le az idegeskedésben. Állítólag hétfőre kiderül. Addig még egy hét ... Egy barátom mondta tegnap: minél magasabban vagyunk, annál nagyobbat bukhatunk ... De kicsiny városomban még álláslehetőség sincs. Az igazgatók 7 órája be vannak zárkózva és megbeszélnek. Gondolom nem könnyű eldönteni, kit rugjanak ki...Ma este leiszom magam ....

Emellett a rohadtdrága Bata cipőm már reggel munkahelyre menet kitörte a sarkam, és reggel a büfében az egyik kisfejes kiöntötte a kávét, amibe én fehér Calvin Klein szoknyában bele is döltem. Ha lúd, legyen kövér :(

Istennő voltam :) gyulladásos bokával együtt. Tehét igaz az általam átdolgozott mondás: ha nincs szerencséd a szerelemben és a munkában, akkor az leszel a sportban. 5:12-es km-ekkel, 1h 50 min. alatt egyéni csúccsal legyőztem a félmaratonit. Bár az utolsó 2 km-be beledöglöttem, de megvan!:) Végre boldog voltam, legalább pár órára ...

Valahogy éreztem, hogy jó lesz. Jó idő volt, és láttam Budapestre vezetvén 6 db. őzet. Néha hiszek 1-2 dologban. Pl., ha látok este kutyaséta közben sünit, akkor másnap jó napom lesz, vagy ha látok vezetve őzet, akkor jól sikerül ahova megyek. De abban is hiszek, hogy ha valami nem történik meg a megadott időben, akkor az bajt jelent pl: nem függeszették ki időben a vizsgajegyeket, meg is buktam. Hiszek a számmisztikában is. 25 éve minden nap bámulom a kocsik rendszámát, és játszok pl.: a következő dupla vagy tripla rendszám megmondja, hogy mi történik ma Jenci és én köztem.... (általban semmi, de legalább feldob, ha valami jó rendszámot látok).

Mivel John nem jött el, így az Ő nevezését átcsekkolhattam valamelyik idei versenyre. Nem volt sok választási lehetőség: a balatoni félmaraton hóban van (na, az kéne még), a Coca-Cola 10 km a lagzi napján, így maradt a Bp-i maraton. Mondtam a csajnak, hogy én azt nem bírom lefutni, erre becsekkolt a 30 km-es részére ... Hát nem tom, de itt lesz vagy 10 km-es sétafika rész, már amennyiben a bokám addig rendbe jön. 4 hét múlva lesz. De lenne kedvem hozzá.. feszegetni saját határainkat mindig kihívás. Persze az igazi egy maraton lenne, de attól nagyon messze állok, és nincs is időm rendesen felkészülni rá. Talán egyszer, ha Nate nagyobb lesz, és nem én hordom itthon a nadrágot, hanem egy férfi. S lesz időm magamra is.

Attis is ott volt, nem tudtunk beszélgetni, csak két puszi, de jó volt látni :)

S büszke vagyok Zsófi barátnőmre, akit úgy beszéltünk (-tem) rá, s nem sok edzéssel,de eljött, és bár hezitált, de 10 km után nem adta fel!!! Most még nem esett jól neki, de ez is olyan mint a szülés:) Akkor azt mondod soha többé, de aztán 1 év múlva már készenállsz rá...

S köszönet Eszti barátnőmnek is, aki beugrott a gyerek apja helyett vigyázni a gyerekre. Mert apuka természetesen megint talált más elfoglaltságot délutánig...

Volt még ott egy pasi, akivel rajt előtt szemeztünk, aztán NEM TÖRTÉNT SEMMI!!! Már miért is történne??? A mai férfiak már csak ilyenek, szemezgetünk, szemezgetünk, majd soha többé nem látjuk egymást. Ha az ember nem lép, akkor nem lesz semmi. Pedig tinédzserkorunkban még hittünk abban, hogy eljön a fiú, meghív fagyira, moziba, stb. Hát a férfi el is jön, de ha mi nem járunk véletlenül a munkahelye fele több százszor, vagy nem írunk neki kezdőlevelet az iwiw-en, akkor akár szinglinként vonulhatunk be a nyugdíjasotthonba.

Ja, erről jut eszembe, Schell kutas visszaírt, hogy köszöni a levelem, de nős ... Mindegyik az. Legszivesebben eltörölném ezt az intézményt. Nekem úgysem jött be. S akkor minden pasi szabad lenne nekem:))) ez lenne ám a  kánaán!!!

Na, holnap kiderül, hogy kirugtak-e ... Most pedig el kell mennem, mert reggel le kell adnom a kovácsoltvas kapu terveket. Pedig állva is el tudnék aludni ...

Majd, ha végre felteszik a befutóképemet felrakom :) Mindig olyan jó dagadt és leamortizált vagyok rajtuk...:)))

S mit csinál ilyenkor egy igazi nő (teljesen mindegy, hogy foglalt vagy nem): flörtöl, randitszervez, stb... A tanfolyam tananyaga másodlagos kérdés, a lényeg, hogy végre férj, gyerek nélkül tölthetünk egy éjszakát.

Miután Jenciporjekt befuccsolt, küldtem egy SMS-t Attisnak, hogy ha szeretné, randizhatnánk is. S hogy ki Attis? Hát a NAGY Ő-m, vagy legalábbis addig ezt fogom hinni, amíg egy együttjárás alatt az ellentéte ki nem derül. De még nem jártunk együtt, egyenlegünk: 13 év barátság, 8 év kavarás, ami alatt 3 szex, és kb. havonta együttebédelés. Amikor Ő akart velem járni, én koncentráltam mindig másra, amikor én akartam, akkor meg ő döntött máshogy. Hosszú sztori, majd egyszer, leírom... vagy nem.

Szóval Attissal találkoztunk, s a végén a két puszi után többször megcsókolta a nyakam, hát én meg a száját :) Majd küldtem neki sms-t, hogy melyik hotelben vagyok... Mivel most a "boldog vagyok a családommal, és szeretem a lányom anyját" korszakát éli, így nem is számítottam semmire. Hát elmentem futni. Másnap kiderült, hogy amíg én futottam, Ő eljött ... Na ez aztán az év bakija!!!!!! Egyrészt iszonyúan jólesik, hogy még mindig számítok neki, legalább ennyire (mégha csak szex is lett volna...), másrészt viszont nagyon elcsesztem... nagyon jó szerető, és legalább egy időre éhségemet csitította volna ... EWAN

Viszont rekordot döntöttem pasifelszedésben! Mire a székház 5. emeletéről leértünk a mélygarázsba, egy pasi már ki is fejtette, hogy randizna velem:))) Csúcs.. mégis nő vagyok. Persze nemet mondtam, mivel azt is egyből közölte, hogy házas, de kellemes kalandban benne lenne ... anyád

S a nap záróakkordjaként az esti tankolásnál újra az a srác volt (végre), akivel a múltkor szemeztünk, majd én bejelöltem az iwiw-en, Ő meg vissza és ennyi... Most is igen jól elmosolyogtunk egymásra, és megjegyezete, hogy nagyon meglepődöt, hogy bejelöltem. én megkérdeztem, hogy baj-e, Ő meg egyáltalán nem. Na hazaértem, és löttem rá egy e-mailt. Kíváncsi vagyok, erre mit reagál:) kár, hogy közben arra is rájöttem, hogy házas...

És a nap árnyékos oldala:

Felhívott a másik igazgatóság back vezetője (olyan mint én), hogy összevonás lesz, ami engem is érint keményen. Kilogikáztam, hgy többen vagyunk, mint ahány pozíció lesz szerintem... és én vagyok a legfiatalabb a cégnél közülünk, és az informatikai rendszert sem ismerem még úgy, mint a többiek. B@sza meg ... Most nagyon ideges vagyok. Sajnos van miért. Egyedül egy gyerekkel és 2 hónapja vettem fel hitelt az épülő házra. Ha legalább 2 hónapja történt volna... Hétfőn reggel ezzel kezdjük a napot egy megbeszélés keretében. Akkor remélem minden kiderül.

Most van az a pont, amikor úgy érezem, nem kellett volna munkahelyet váltanom tavaly. Istenem, segíts!

A fiam egyszál pólóban van, én meg egyszál miniszoknyában :) Tiszta anyja ... a hiányos öltözék méltaképe...

Ma vettem egy új fehérneműt. Nemtom kinek, mert ugyebár NINCS SENKIM ...

Megkérdeztem Jencit skype-n, hogy tényleg nem mehetek-e át csütörtökön. Persze kedvesen nemet mondott. Ha fordítva lett volna, én elküldtem volna a sunyiba... Még sosem könyörögtem senkinek, egy hülye tinédzsernek érzem magam, de iszonyúan hiányzik még mindig ... és én csak piti-piti. Tudom, hogy nem kéne, de nemtom nem megtenni. Csak nézem  aképeit, szagulom a zokniját, és fáj a szívem.

Az egész nap kaotikus volt, apa 10-szer, anya 8-szor hívott az építkezés miatt. Természetesen sehol nem álltam helyt rendesen. Már alig várom, hogy beköltözzünk.

Elfáradtam. És kiégtem. Hiányzik a boldogság.

Ma (még) nem történt semmi ... Így uncsi lesz a blogom:) Csak munka, megbeszélés, levélírás, megbeszélés... Most kicsit elfáradtam ... de mindjárt 5 óra, és megyek fodrászhoz :) a nők felfrissülésének színtere ...

talán este lesz kedvem többet írni, most nincs ...

Este van, de most sincs jobb kedvem. Felhívtam apukát, hogy vigyáz-e a gyerekre csütörtök este, mert Pestre kell mennem. AZt mondta, hogy igen, de nincs pénze kajára. Mondtam, hogy akkor megy anyukámékhoz... elegem van, hogy ÁBC vagyok. Erre megint seggfej voltam ... eleem van, hogy mindig seggfej vagyok (főleg amikor a gyerek előtt üvölt), mert már nincs kedvem állandóan segíteni, meg pénzt adni (gyógyszerre meg kajára). Menjen már haza!

Imádom minit, ahogy az apjával beszél angolul "Daddy what u are doing? I am watching the tv now, Tini Titán-ok" :) Angolul magyar ragozással:))

Szexhiányom van :))) Nagyon... Érdekes, simán bírtam hónapokig, amíg nem találkoztam Jencivel... Megmutatta, hogy nő vagyok, és most újra vissza kell térnem a nagy nihillre ... vajon ez mennyi időbe telik? már megint csak  a pasikról beszélek...

S mit csinál egy nő, ha depis? Kajál... jól bevacsoráztam... már 2. napja... ennyit a has projektról...

Ma semmi nem történt. Csak munka, falszíndöntés az új házban, gyerekellátás. Semmi pozitív, ami feldobta volna a napom.  Írni sincs kedvem. Hiányzik a boldogság, a flört, a szex, a sport, a tánc ... valami sikerélmény, valami más... Lehet, hogy ez a baj velem? A hétköznapok már nem elég jók? Egy jó vacsora, egy film a fiammal végignézve, egy jó kutyaséta már kevés?... Miért vagyok ennyire telhetetlen? Az élet apró örömeit miért nem tudom élvezni? 

És miért csak az Al vödrök sms-eznek nekem? :)

Jut eszembe, anyukám azt mondta nekem 17 éves koromban, hogy "én pasi nélkül nem bírom ki". Akkor ezen nagyon kiakadtam, de később rájöttem, hogy igaza van. Tényleg nem bírom ki. Én ilyen vagyok ... viszont mivel egy éjszakát nem vállalok, így ilyenkor nagyon nehéz... hol vannak már azok a fiatalkori évek, amikor barát ment, majd elég gyorsan barát jött :) sose voltam egyedül ( de a kapcsolataim is hosszúak voltak!). Pedig szerintem most jobb nő vagyok, mint valaha ... de az én korombeli pasik a nálam fiatalabb szőke plázacicákra bomlanak :( s én ettől már igen messze vagyok... még a hasprojekt sem jött össze. de már nem is lényeg ... vasárnapra esőt mond, így nem tudok haspolóban futni:)

Megöregettem. Ez tény. És ennek egyik jele, hogy harmadnaposan is még másnaposnak érzem magam. :) De anya is vagyok ( amellett, hogy helyét kereső Nő), így reggel fél 8-kor édes fiam "Anya van túró rudi, én éhen halok?" mondatára kellve kénytelen voltam kinyitni a szemem... És nem meglepő módon nem egy izmos, férfias, 1,8 m magas Owen Wilson-ra hasonlító pasi feküdt mellettem, hanem egy szőke, kékszemű, 1,1 m magas nagyrakás szeretet. Most rossza anya vagyok, ha azt modnom, hogy az első jobban hiányzott??? De a 2. is le tud venni a lábamról, így nagy nehezen összeraktuk magukat és elmentünk egy Túrórudi árusító helyre. Hazafelé becéloztuk a játszóteret, ahol kisebb közbotrányt okoztam a padon fekvésemmel. Onnan is lehet gyereket nevelni :) A játszóteres anyukákkal amúgy sem vagyunk egyformák:)

Sajnálom, nem vagyok átlagos anyuka. Nem érzem magam jobbnak, de rosszabbnak sem. Más vagyok. Nekem nemcsak az fontos, hogy a gyerek kapjon rendes kaját, vagy találkozzon a barátaival, vagy sportoljon, hanem az is, hogy én mellette megmaradjak magamnak is lenni. Tehát nem rendelem alá magam, hanem a kettőt próbálom párhuzamosan futttatni. Ezt most nehéz elmagyarázni, valszín. többet játszhatnék vele, több időt fordíthatnék mentális fejlődésére... de akkor mi lesz velem? 15 év múlva kirepül, én meg nézzem a mexikói sorozatokat a tévében? No nem... 

Imádom a  fiam, de igazán akkor vagyok Önmagam, ha nem vele vagyok. Nekem senki ne mondja, hogy a max. boldogságot a gyerekek adják. Igen, az is boldogság, egy soha-el-nem-cserélném rabszolga-sorsos érzés. De amikor felszabadultan, gyereknélkül az élet más területén sikereid vannak, na az vagy Te. Amikor megvalósítassz valamit, akár munkában, akár sportban, vagy amikor elmész egy buliba és szétflörtölöd  magad, az is egy bodlogsághoz vezető érzés.

És ha nem vagy boldog, akkor a gyereket is csak egy nyűgnek éli meg az ember. Nem úgy állsz hozzá, hamarabb felkapod a vizet, ha rosszat csinál idegesít ... Hát szerintem ezért is fontos, hogy megtaláljam Önmagam.

Na, mindegy, a mai nap a gyereké volt: játszótér, bicajozás, játszótér ...:) holnaptól újra munka. Már várom... 3 napot gályáztam a telken, ma "gályáztam" a játszótéren... kell egy kis felnőttbeszéd:) hát ebben is eltérek azoktól az anyáktól, akik inkább otthon szocializálódnak...

Na, szóval ott hagytuk abba, hogy kidobott. A barátja örömére, aki szerint többszöri egyéjszakás kapcsolat nem létezik, és mindig is duruzsolt a fülébe, hogy fejezze már be. Hát, egy baráttal való beszélgetés után repültem. De nagyot ... És még azóta is fáj, ahova érkeztem.

Hál istennek jó barátaim vannak, akik megpróbáltak összerakni. Az egyik szerint: " Sajna ez is mutatja, hogy milyen éretlen volt ... DE LEGALÁBB BELÁTTAD, HOGY JÓ NŐ VAGY!" Az lennék? Lássuk... Még jó hogy jött kicsiny városom fesztiválja, ami részben elterelte figyelmemet az újabb szakításomról,ami azért végig bennem volt. Nem véletlen, hogy a magas, vékony, izmos, szépszemű pasik vonzottak ...

De 5 pálinka és két gintonik után már szint mindegy volt, csak pasi legyen... Na jó, jó pasi legyen... De azoknak továbbra sem én kellettem. Összeszedtem az összes faszit, aki, ahogy Tünci barátnőm mondta: olyan egyszerű, mint egy alumínium vödör :).

Egy srác, aki velünk volt a 7-nél abbahagyta a számolást, bár nemtom, hogy városunk amerikai focicsapata hány fővel járult hozzá a 7-hez. S sajnos miközben velük ráztam, elszalasztottam, talán az egyetlen valamirevalót. A másik valamirevaló ott rugta el a piros labdát, amikor szemezgetés után felszívott egy kis kokaint. Azt est fénypontja (kinek mi, van akinek Macy Grey...) az volt, amikor hajnali 3-kor egyszerre két faszival táncoltam, akik nem is ismerték egymást, de mindketten velem akartak megismerkedni. Alumínium vödör szendvics :)

Szóval tegnap este óta sms kapcsolatban állok egy 44 éves humorzsákkal, egy 19 éves rögbissel (mindjárt jön az óvodás korosztály) és egy 36 éves Al vödörrel. Ebből persze a 19 éves jön be, pont úgy néz ki, mint Jenci... Gondolom még úgy is él... S eljátszhatjuk a Mrs Robinson filmet. Szép jövő...

Ma csak 3-szor voltam asshole a férjem szerint: egyszer mert nem adtam kölcsön a laptopom (mivel az övé elromlott), másodszor, mert nem akartam elmenni a  gyerekért, neki meg nem volt benzine (most vett új bringát gyereküléssel... de aztán elbringáztam én érte, legalább mozogtam egy kicsit), a harmadikra már nem is emlékszem... A baj, hogy mindig a gyerek előtt közli velem, hogy milyen asshole és bitch vagyok. Rólam már lepereg, de remélem gyerök nem tanulja el.

Ja, amúgy meg nem bírtam ki... én bögtem rá az msn-en Jencire... hiányzik, na... de semmi nem változott. Sajna nem vár vissza, csak nyugtatgatni akarja a lelkiismeretét, hogy jól vagyok. Hát ne nyugtatgassa, amíg én jókat bőgök.

Na, ez a mai nap volt a hullámvölgy alja. Sőt, olyan mintha leestem volna a hullámvasútról.

Reggel msn-eztem kicsit Jencivel, aki közölte, hogy fejezzük be, mivel nekem már érzelmeim vannak, és Ő nem akar engem később jobban megbántani. A kurva életbe ... nagyom roszzul esett, jót bőgtem is utánna a telken téglapucolás közben. Mert persze a pasiknak is akkor kell szakítani, amikor utánna az ember hót egyedül van, és nincs kivel megbeszélje, monoton munkát végez, tehát kurvára ráér gondolkodni... önmagát és a kapcsolatot sajnálni. Tudom, hogy nem illettünk össze, hogy fiatalabb volt, hogy ő még élni akarta az életét, de amikor együtt voltunk, minden annyira tökéletes volt (és nemcsak a szex). A barátai is megjegyezték vasárnap, hogy Jencit az életében még nem látták ennyire romantikusnak ...

Szóval ez rendberakta a napom, és most utálom az egészet. MIÉRT KEZDJÜNK EL KAPCSOLATOKAT, HA MINDIG FÁJDALOM A VÉGE?

Még mindig bennem van... bármikor felidézem, ahogy hátranyúl és lehúzza a pólóját, vagy ahogy átölel... ha most rámklikkelne msn-en, én lennéka  legboldogabb, de itt vagyok, Ő is fent van, és nem teszi ... én meg még megpróbálom tartani magam...

S a rideg valóság? Anyagi értelemben én adtam neki vasárnao egy vatta új baseballsapkát, Tőle meg nálam maradt egy fél pár büdös zokni (de jó kis Jenci szaga van:)) . De miért is érzem azt, hogy nemcsak lelkiekben, de anyagiakban sem felém billen a mérleg???? 

de megkértem kedves barátocsnőmet, hogy holnap SZIN-en igyunk sokat... és minden pasassal flörtölni fogok... túl kell lépnem. Istenem adj erőt ...

S hogy mi volt a nap csattanója? Hogy a vot féjem próbált erőt önteni belém... felhívott a gyerek miatt, s hallotta a hangomon, hogy ki vagyok bukva. Úgyhogy 10 perc múlva visszahívott, hogy hogyan segítsen, ha tud ... ismer, így tudta, hogy nagyon kivagyok,és most Ő szeretne nekem segíteni.. főleg mivel az utóbbi 6 hónapban én is rengeteget segítettem neki... Hm. jól esett... s tényleg nagyon ismer.

Komolyan úgy érzem magam, mint egy érzelmi hullámvasúton. S félek, hogy ez valamikor ki fog pukkadni...

Először is Jencivel Eugen) skypoltunk délután. Az hogy nem akar komoly kapcsolatot azt tudtam. De azt is, hogy én már mélyebben érzek annál, hogy ha valakivel lefekszik, akkor a mi szeretői kapcsolatunk részemről tovább folytatódjon. Szóval megkértem rá, hogy ha ez megtörténik, akkor szóljon. Kiderült, hogy az utóbbi 1,5 hónapban már 3 lánnyal csókolózott, és nem rajta múlt, hogy nem lett több... hát ez kurva szarul esik mit ne mondjak...

"te sem egy szimpla szex vagy nekem, de nem tudom és nem is akarom neked megigérni h akkor csak te..."

tök összeomlottam ... vagy elfogadom, hogy egy vagyok a sok közül, és ha lát egy lányt, aki tetszik neki, annál bepróbálkozik, vagy befejezem ... basszus rohadtul fáj ... s még sokáig fog.

A másik dolog ami történt ma, hogy elvittem a  kocsit mosattatni. Mivel jó sok útlezárás volt közben, így 20 percet késtem. A kocsimosó srácnak természetesen ez nem tetszett, így  magam stílusában megkérdeztem, hogy ha szépen rámosolygok, akkor még lemossák. Lemosták. Majd visszamentem dolgozni.

4 órával később, több munkatársamtól is egyszerre kaptam telefont, hogy egy srác egy autómosóból szeretné megkapni a telefonszámom, és ezért a cég központi telefonszámát hívva több emberen át próbál hozzám eljutni. Természetesen nem adták ki az enyémet, de személyleírás alapján rám ismertek, és nekem odaadták az övét. Most este már találkoztunk is és jól elbeszélgettünk. Csak nem az esetem, így részemről ennyi volt.

De a lényeg: vannak még ilyen fiúk!!! Annyira utálom, hogy annyi sráccal szemezünk, majd nem történik semmi. Ha mi, nők nem kezdeményezünk, akkor el is megyünk egymás mellett örökre. Annyira tetszett benne, hogy megkeresett engem, bár a nevem sem tudta, csak a kocsi felirítát látta, hogy melyik cég. Ezért mentem el vele randira..Igaz, hogy ezt az egész cég megtudta, és azóta mindenki azzal szórakoztat, hogy mostantól ingyen mosatjuk a kocsinkat :)

De most hazajöttem és újra csak Jencin jár az agyam. Mindent megpróbáltam, de nem akar ... Akkor most várjak, hogy hátha egyszer Ő is belémszeret? (addig meg ezer nővel lefekszik?....).....

Tegnap mondom barátkollegának, hogy nemtom a memórialeolvasóval letölteni a hétvégi képeket (az adatkábelt már Ő elhagyta pár hónapja), és segítsen már, mert az IT-t nem akarom megkérni, mivel a képek közül jópár nem igazán publikus. Aztán egy meeting alatt kaptam tőle sms-t:

"Csak azt nem értem, hogy miért kér magácska kártyaolvasót, amikor a laptopján van ilyen eszköz...?! Abba csak be kell dgyugni, s már nézegetheted is a pajzánabbnál pajzánabb képeidet!"

Konklúzió: Informatikából még mindig béna vagyok, bár van jelszó a gépemen, de bárki fel tudja törni és a barátaim most tudnak mivel cinkelni az elkövetkező évben :)

Na, ezt leírom, mert ez tényleg én vagyok:)

Madonna koncert előtt 3 kocsival mentünk fel nem egy helyről. Meg volt beszélve, hogy találkozunk az Őrs Vezér téren Pesten.

Tünci felhív: hol vagyunk, mert ők az Aréna plázában. mondom mi is a plázában. Jó találkozzunk a kajáldáknál.

Mi ela  kajáldákhoz, ahol 10 perc várakozás után felhívom, hogy hol a fenében vannak. Mire Ő: hát a Mekiben. Mondom: mi is ott állunk mellette. Mire Ő: nem lát minket. Én: de itt állunk  a mozgólépcső mellett. Mire Ő: nincs is mozgólépcső az Arénában a meki mellett. Mire én: Ja, mi az Árkádban vagyunk....

ok..ok.. már rég írtam. de most túl sok minden kavarog bennem. nehéz lesz összerakni. Igen sok minden történt, és olyan jó volt. Azóta is vigyorgok, mint egy tejebtök... A főnököm ma két mítingenis megjegyezte, hogy nagyon megváltoztam. erre mondtam neki, hogy nincs barátom, ha erre gondol, és hogy lapozzunk... Nem szeretném, ha mindne jegyzőkönyvben az én magánéletem szerepelne. Szerintem igaza van: megváltoztam. Visszajötta  kb. 3 éve elveszett Énem. ez sok mindennek tudható be. köszönet érte a barátaimnak, akik tartották bennem a lelket a házasságom végén, köszönhető ez a válásomnak, az újra elkezdett kézilabdának, az idei év nyaralásainak (köszönet Swelléknek, és nem azért mert olvasni fogja), a hugomnak, aki mindig őszintén leb@sz (és még igaza is van), köszönet Eugennak (akivel bár nem járunk, de minden együtt eltöltött perc csodálatos), köszönet a  férfiaknak, akiknek tetszek és visszaadták a hitemet, hogy még jó nő vagyok, és köszönet az új élményeknek ... Feltöltődtem, és újra ide veled világ!

És ahogy érzem a kutya újra bepisilt a lakásba:((( ezt is el kéne vinni orvoshoz...

Na de a hétvége: Madonna jó volt, csak nem láttunk semmit, de zuhogó esőben végigcsápoltuk. Igazából tök mindegy lett volna ki játszik, Eszti barátnőmmel kurva jól éreztük magunkat.

Majd utánna elmentem Bogácsra, ahol Eugén volt az 5 barátjával. Na ettől nagyon tartottam. Bemutatni engem a barátoknak, akik már arról megítéltek, hogy 10 évvel idősebb vagyok. S ráadásul bikiniben rohangálni velük egy strandon ... Ki nem tartana ettől ennyi idősen és ekkora pocakkal? De jól ment (szerintem több havernak is bejöttem mint nő :), a vasárnap hajnali buli tök jó volt, kiderült, hogy Eugen tud és szeret táncolni (csoda, ha mindjárt beleesek?). Utánna együtt aludtunk egy szobában még 3 emberrel. Pontosabban aludtunk volna, de az egyik srác nem tudta befogni és folyamatosan szekállt minket. De még ezen is jól szórakoztam, főleg, hogy reggel mi hamarabb keltünk (mint később kiderült csak azt hittük, hogy csak mi vagyunk ébren) és tudtunk huncutkodni :) Szóval aludtunk két órát, majd zuhogó esőben 20 fokban irány a strand. 3 óra üldögélés, poénkodás, ölelkezés a 36 fokos termálfürdőben. Na, ezt hívják szex nélküli orgazmusnak (bár a szex itt is megvolt:)), Majd délután hulla fáradtan hazamentünk Salgótarjánba Eugénékhez, és ottaludtunk (és végre kettesben voltunk). Onnan hétfőn irány a munka Pesten. És csinált nekem szendvicset az útra :)))) Hát nem imádnivaló??? És szájonpuszilt az apja előt, bár nem járunk együtt ... Ha így megy tovább beleszeretek...

Hát igen, anyuka tervez, gyermek végez... Reggel hőemelkedéssel kezdtünk, így ma este nem viszem el a többi gyerek közé nyaralni. Rögtön elrohantunk az orvoshoz, aki nyaralt, így a helyettesítő orvoshoz is, aki közölte, hogy még nem lát semmit azonkívül, hogy az allergiója miatt a szeme be van gyulladva... Na jó, kap egy napot, vagy belázasodik holnapra, vagy irány Gyula...

Remélem nem a hétvégére lázasodik be, mert akkor kemény anyai döntés elé állít: Madonna koncert vs gyerekápolás. Hm. gondolkodom, gondolkodom ...

Más: tegnap tök kiakadtam... egy pasival cseteltem a love.hu-ról, a pasi dupla annyi kiló mint én, tele volt hazugságokkal az adatlapja, hót unalmas volt, és amikor közöltem vele, hogy nem akarok tőle semmit, akkro elküldötta  sunyiba, hogy anyagias vagyok. Anyád! Én, aki egy közalkalmazott férjet tartott el 6 évig, s még a hitelébe is törlesztett!!!

Miért baj az, hogy magasan van a mércém??? Ha saját magammal szemben is vannak elvárásaim, akkor a férfiakkal szemben is lehetnek... Nem vagyok ronda, nem vagyok IQ minusz, nem vagyok kövér, az ágyban sem lehetek rossz (gondolom:)) és nem vagyok unalmas ... Miért baj az, hogy én is egy ilyen férfire vágyok (oké kicsit kisebb popsival)??? És hol vannak az ilyen férfiak???

Mostanában sokat gondolok Andrisra (a kickboxosra...). Ezek csak a szexhiány miatti hormonok??? Majd kiderül... Áll. minden fellángolás 6 hónapig tart, utánna derül ki, hogy kihül vagy komolyabb lesz belőle...

Ha itthon maradunk,  ma este sem tudok futni :((((((( még a végén verseny közben le kell stoppolnom a buszt, aki a  lemaradókat felveszi. életemben egyszer adtam fel futóversenyt, azóta is bánom...

A vasárnapi éjjeli netezés egyeneságú következménye, hogy hétfőn reggel hatalmas kapkodásra ébredtünk (hajmosás, vasalás, pakolás). A haverhiányos gyereknek is most kezdődött újra az óvoda (hála a jó istennek), szóval mire végre beértem a  munkahelyemre, már kezdődött is a szokásos hétfő reggeli "Top-30"-as megbeszélés.

És akkor csapott be a villám. A rendkívül dekoratív fehér szoknyámhoz és felsőmhöz elfelejtettem felvenni melltartót. Nem is a hatalmasnak nem mondható melleim tartása a gond, hanem a felső kissé átlátszó volta. Na, innentől a  nap hátralévő részét majdnem magzatpózban tettem meg. Nagyobb volt az égésem, mint a Reichtag-é....

Utálom, amikor:

- megtervezem a napot, és valaki totálisan megsemmisíti,

- amikor nekem kell a gyereknél az apját mentegetni,

- amikor nem tudom a feszültséget levezetni, és csak esz a méreg,

- amikor éjjel kell futnom,

- és amikor fogyózni kell ...

De jó anya vagyok, és ez nem fog rajtam látszani, nem a gyereken fogom kitölteni.... És amúgy is csak 3 napot kell dolgozni, aztán megyünk Swellékhez :), majd szombaton Madonna koncert, majd megyek Tarjánba :) Ott levezetek minden feszültséget 24 óra alatt. Remélem apuka legalább 1 napra be tudja vállalni a fiát.

Swell szerint nekem mindig a  farkakon jár az eszem. Nemtom miről beszél, szerintem csak nyelvbotlása volt, mert faszikat akart mondani. De azért küldök neki egy tegnapelőtti képet egy csajbuliról :) persze fej nélkül, hogy más ne ismerjen meg :)

Na, ma regisztráltam a love.hu-n... Gondolta ide Nekem világ. Gyertek facér, szórakoztató, kedves, sportos, jóképű pasik! Hát jön minden, csak ilyen nem... És egy csomó pasi telerakta a mailboxomat, mind egyéjszakás kapcsolatot keresve. Hát lehet, hogy én kiéhezettnek tűnök (és az is vagyok), de azokat az egyéjszakákat egy kapcsolatban szeretném megvalósítani. Azért adok még egy hetet a weblapnak, hátha megjön egy értelmes rámkattintás (én biztos nem fogok pasira kattintani, többek között azért sem, mert nemtom hogy kell :)).

Azt hiszem, hogy kcisit depis vagyok mostanában. Valahogy semmi nem sikerül. Valszín ilyenkor az ember mindent nehezebben visel el. A gyereket is kicsit nehezebben viselem el (Ő is extrahiper az utóbbi 2 napban). Ezt természetesen nagyban felerősítette kicsiny fiam óránként kérdése, miután egész nap játszótereztünk, bicikliztünk, fagyiztunk, dvd-t néztünk, számítógépes játékokat játszottunk, majd átmentünk a haverjához még játszani, miszerint:

"Anyja, mikor megyek már Daddy-hez? Mert én Őt nagyon, nagyon, nagyon ... szeretem, Téged meg csak szeretlek".

Na erre, mit lehet válaszolni? Hogy : és ha én is lecsúszok a lejtőn, akkor szeretni fogsz legalább nagyon?

Természetesen nem ez a válasz, hanem "Én akkor is nagyon, nagyon, nagyon.... szeretlek, de Daddy most dolgozik".

Azt hiszem az a baj, hogy nem volt sikerélményem, az utóbbi pár napban. Egész nap a gyereket szórakoztattam, mint fent olvasható hiába, pedig a vasalni való ruhák már a Himalája csúcsát döngetik, a lakás már egy hónapja nem volt feltakarítva, 4 hét múlva egyetem, és még az első órámra sem készültem fel.

Emellett baromira fáj a sarkam. Az orvos szerint Ackhillesz íngyulladásom van, és pihentessem már, mert szalagszakadás lesz belőle. Már 4 hónapja fáj, de már csak 3 hét van a Nike-ig. Utánna pihenünk ... Bár rá 4 napra kezdődnek a teremkézi edzések ... Akkor majd pihenünk a nyugdíjasotthonban....

De legalább találtam új célt: szert tettem pár hasmentes futófelsőkre, és szarul néznék kia  félmaratonos képeken libbenő hassal. hát most gyúrok rá. Swell barátosném mutatott pár dolgot, de pár felülés után mindig akad más dolgom, így nem haladok :)

De legalábbis a szexuális lehetőségek tárháza. Tegnap kipróbáltam a  webcam-szexet. Hát, nem olyan, mint élőben, de jobb mint a  semmi :) Most várom, hogy mikor kerülök fel a youtube-ra :))))  anyám megölne :)))

És közben végig azon izgultam, hogy gyermek ne ébredjen fel egy "anya mit csinálsszal? " :)

Megkért, hogy ne hívjam nevén, ezért csak így fogom. 1 hónapja találkoztunk egy futóversenyen, s rögtön egy hullámhosszra kerültünk, ezen az ottlévő barátok jókat szórakoztak is. Azóta találkoztunk 3-4-szer, és majd minden este órákon át msn-ezünk.

Én bevállalnám, Ő nem ... Talán Neki van igaza, tőlem 3 óra az út, de nem is ez lenne baj. Hanem 10 évvel fiatalabb, és még úgy is él :) Haverok, buli, Fanta ... komoly kapcsolat nem fér bele. Megértem, csak szarul esik ...

Viszont, amikor együttvagyunk, akkor mi vagyunk. Órákon át szeretkezünk és szeretgetjük egymást. Ez kurva jól esik... De tudom, hogy csak addig tart, amíg vagy Ő  vagy Én nem találkozunk valakivel...

Addig meg miért ne használnám ki azt, amit véletlenül megtaláltam? amikor annyira jó ... életemben vele szeretkeztem át éjszakát... bár ez a mondatom komoly vitát váltott ki a  múltkor a baráti körben, mivel volt benne 3-szori megszakítással összesen 4 óra alvás is. Akkor ez most átéjszaka vagy nem???

I wish I could save you

I wish I could say to you

I am not going nowhere

I wish I could say to you

It's gonna be alright ...

Tegnap felhívott egy nagyon régi barátom, hogy még 1 napig itt van, mert Angliában dolgozik és tallkozzunk. Így elmentük este kutyátsétáltatni, ahol bevallotta, hogy már 13 éve szerelmes belém (amúgy 1,92 m magas és országos kick-box bajnok volt pár éve) ... Mielőtt felcsillanna mindenki szeme, szólok, hogy Ő is foglalt... Mi vagyok én??? Vonzom az ilyeneket, mint a méz a méhecskét ....  De az én koromban már csak ilyenek maradtak :)

És ráadásul nulla szexuális élettel igen nehéz nemet mondani az egyéjszakákra.Én is nőből vagyok. És a barátnőm szavaival élve: Ő már a falat kaparná helyettem. A vibrátoromra meg akkor sem fogok rászokni!!!

Hát az úgy volt, hogy kimentünk ketten a Szőrössel a Tengerentúlra, ott belebotlottunk a Szőkébe, aki mindkettőnknek szimpatikus volt. Nagy szerelem, majd 3-an hazaköltözés, és jött a Kis Ő.

Majd boldogan éltünk, amíg ez el nem romlott. És eljött az a pont, amikor Én feladtam. Most Gábor Zsazsa útjait járva az elvált Nők Klubját gyarapítom... Ahogy húgomnak anno mondtam: "Dekoratív nő kis testi hibával férfit keres" ( a kis testi hiba 100 cm magas).

Ami nagyon fáj, hogy szerelem volt, nagy szerelem, amiért küzdeni akartam és sokáig ki is tartottam ... de eljön az  a pont, amikor az érzelmek már nem számítanak, amikor már választani kell, hogy inkább nélküle, mert vele már nem megy. Pedig legszívesebben azt mondanám, hogy kezdjük újra, változzunk meg, valahol még szeretlek. De tudom, hogy már nem fog változtatni, már túl sokszor kapott új esélyt. S valamelyikünknek a gyerekért is felelősnek kell lennie. Én és a gyerek nem ugrunk bele abba a gödörbe, ahol Ő van. Mi továbbmegyünk az úton, és remélem ezt egyszer a fiam is megérti. Most csak szerelmes az apjába. Jobban mint belém. Az apjába, aki a vele töltött minden egyes percben a legjobb barátja, de még az etetésére sincs pénze. Az apjába, aki sírva hív fel hetente hajnalban, mert depis rohama van, vagy mert már 4 napja nem evett, vagy mert összeverekedett valami klub kidobó fiúival.

Ma is együtt voltunk kemény fél órát (Ő vigyáz a gyerekre munkaidőben oviszünet lévén (de csak ezen  héten a 4-ből, mert a másik 3-nál nem volt pénze!), és meghívtam Őket ebédelni, gondoltam legalább addig is eszik főtt kaját minimanó), de sikerült keményen csak veszekednünk. Gyermek meg csak újra szomorú lett (és persze az apját választotta...). S közben tényleg arra vágytam, hogy bárcsak minden rendben lenne, és átölelve egy boldog családként sétálgatnánk.

De ehhez már túl messzire mentünk, a barátnőim már évekkel ezelőtt feladták volna. Túl sok durva dolog történt. Hát így múlik el egy kapcsolat ...