Megvagyok. De irni nincs most idom, hiaba is nezegetitek a blogom :). Majd kedden este bepotolom. Akkorra remelem a kepeket is le tudom tolteni. Most egy Youth Hostelben vagyok sok hippi, punk, es rackas haju fiatallal. Majdcsak valahogy tuleljuk az estet. Sajna paplant sem adtak, en mar feltekertem a futest, valaki meg letekerte. Az olcso szallas ara, de holnap mar sajat agyban alszok. Most ez van:
Megtörtént az, amire 2 éve várok: elkezdtem költözni. Ma szabin voltam, és 4-szer jártam meg az új házat. Természetesen olyan cuccokat vittem át, amire a következő 2 hétben nem lesz szükségünk, és természetesen nem ezzekkel kezd az ember egy költözést, de valahol el kell kezdeni. Így ma átkerültek a karácsonyi díszek, Nate túl kicsi és túl nagy ruhái, ágymatraca, a sosem használt kenyérsütőgép, a kabátjaim, stb. Mivel az asztalos az utóbbi 4,5 napban nem volt, így a konyhabútor nem is haladt, így én sem tudok túl sokkal többet tenni a jövő hétig. Vagyis irány Hollandia! Mostmár csak azt kéne megtudni, hogy lehet ott 4 napot túlélni pénz nélkül :) Bár, ha betérnék egy piros lámpás házba dógozni, akkor még keresnék pízt is :)
Jövő héten 4 napot csak a költözésre szánok (szabival spékelve) . Egyedül elég nehéz. Minden alkalommal, ahhoz, hogy telerakjam a kocsit, kb. 6-8-szor kell fel-le rohangálnom a lakásba. Remélem a popsimon ez meg fog látszani, ha már az edzést feladtam a hétre a pakolás miatt.
Cél: december 20-ra beköltözni: bútorokkal vagy azok nélkül ...
Amúgy a kocsi, köszöni jól van, csak a km/h mutatója romlott el. Így hiába állít meg a rendőr, én 10-nél többel sosem megyek :)
A Télapó eljött, és hozott sok-sok csokit otthon a gyereknek. Aki erre közölte velem: "Anya mondtam, hogy Nekem nem büdös kromplit és büdös hagymát fog hozni!". De előre örült. Az oviban csak Ő és Levi barátja megkapta az Ő büdös hagymáját, jelezvén, hogy kik állnak a rosszasági létra tetején. És még csak 4 évesek ...
Nekem persze semmit nem hozott. Ewan. Már csak ez is egy ellenérv a szingli élet ellen. De van több érvem is:
Reggel bekapcsoltam a tévét. Nem volt benne semmi. Felmerült bennem, hogy már 20-a van? Mert hogy dec. 20-i dátummal kértem a TV-network-ot, hogy kapcsolja ki a cuccost. Most itt maradtam net és tévé nélkül. Megkezdődött gyerekünkkel sanyarú sorsunk...
Bár a blogom látogatottsága negatív csúcsokat dönget, akkor sem tudok semmi izgalmasról beszámolni. A tegnapi húsvásáros Retro után (mert én igencsak annak érzem, valahányszor ott vagyok) ma csak a kötelezőkön mentem végig: mosás, takarítás a telken, kutyaséta, vasalás, cipőtisztítás.
Kínomban azt kívántam bárcsak ne lenne mindenre időm, bárcsak egy férfi miatt úsznák a házimunkával. De nem, még desszertet is csináltam. Most elégedetten hátra kéne dölnöm, hogy milyen ügyi voltam, ehelyett hót unalmat érzek. Ha még egyszer valaki azt mondja, hogy hülye vagyok, hogy nem élvezem a szingli életet, annak behúzok egyet.
Ma este elmentem bulizni. Két említésre méltó eset történt:
1. Egy közös barátunkon keresztül találkoztam egy sráccal. Kedves volt, szórakoztató, jóképű, korban hozzámillő, nem akart már tánc közben lefektetni, stb. ... De sajna fogadok egy pizzában, hogy nem fogja elkérni a számom a barátunktól. S miért? Mert a férfiak már ilyenek. Én meg nem fogok olyan busz után futni, amelyik nem vesz fel. De azért Istenem, nem hívhatna mégis fel??? Most olyan jó rá gondolni.
2. Életemben először turkáltam a saját vizeletemben. Pisilés közben beleesett a ruhatár kulcsa a klotyóba. Ezt is megéltem, még jó, hogy nem húztam le. S közben elgondolkoztam azon, hogy mi van, ha az előttem lévők sem húzták le ...
Rég írtam. Elvoltam. Tele konfliktusokkal, így az ember minden este úgy fekszik le, hogy elege van az egészből. Nincs kedvem semmihez, még TV-t nézni sem. Csak számolom a napokat a szabiig, és a kijelölt költözési határidőmig. A szabi a munkahelyi konfliktusok ellen, a költözés az otthoni építkezések miatt. Túl sok. Napi többszöri kibukással. Mindig van egy pont, amikor elég. És ezt naponta többször megélem. Nincs időm futni sem, hogy legalább a felgyülemlett feszültséget kiadjam magamból. Így a problémákat kicsit nagyobb konfliktusszinten kezelem, mint kéne, és én is naponta többször kibukok. Elegem van, de még van 12 nap szabim, és azt mind ki is veszem! Azt nem mondom, hogy pihenni fogok, de takarítani, költözni, stb.
Két apró mozzanata a napnak:
1. A fiam ismeri a kétjegyű számokat. Nem tőlem tanulta! S még nincs is 4,5 éves. Úgy érzem lemaradok a fejlődéséről. Egyszerűen fürdés közben közölte velem, hogy ez a 25, 60, 100. Csak úgy lazán ... a kis Einstein. Bár lehet, hogy már itt is kéne tartania, csak én nem tudok erről.
2. Bár reggel kiseinstein fél 6-kor már ébresztőt fújt, de mégis főzőcskézni volt kedvem. Amihez fártadtan ált. sosincs. Így életemben először főztem tejszínes-sajtos sültcsirkét krumplipürével, majd életemben másodszorra túrógombócot. Az elsőt még Amerikában csináltam John-nak, aki szervírozás után közölte, hogy Ő nem szereti a túrót. A fia viszont hál istennek nem rá ütött, és 4 gombócot is benyomott. Bár elsőre a porcukor érdekelte a témában, de a gombóc is elfogyott. Megvolt a nap sikerélménye. A tejszín odakozmált részeit meg egye meg a fene a mosogatóban...
A nap statisztikái:
ennyi...
Hirtelen döntés volt, a sok gondolkodás után. Jöt a doki a céghez, és gyorsan, ingyé oltott. Este kimentem futni, majd utánna hőemelkedés, és iszonyú gyengülés. Padló szétfolyt és úgy is maradt. Még jó, hogy ygerek apjánál aludt.
Ma Őt vittem el taknyossága miatt az Ő dokijához. Ő doki mondá, hogy az esti produkcióm normális, és még 2 napig lehet. De no problem. S ha már ott voltunk, beoltattam Nate-t is. Szegény nagyon sikított, én meg sírtam. Nemtom jól tettem-e. Sok vélemény jön mellette és ellene, de én szeretnék hinni abban, hogy felelőségteljesen döntöttem. Majd elválik. A mellékhatások Neki is pár napig kijöhetnek.
Rámtört az őszi letarg hangulat. Nincs kedvem semmihez, és a pénzügyi állapotom is már erősen deficites. Ez már a decembert is előre hazavágja. Meg sajnos a Karácsonyt is. Most próbálok kis ajándékokat beszerezni Nate-nek, Ő nem érzehet ebből semmit. Gyerek még: várja a Télapót, Jézuskát. Nem mondhatom Neki, hogy anyád már 60 ezer minuszban van, így idén szagelszívót és mosogatógépet kapunk Tőlük.
Pais téren sincs semmi változás. Belegondoltam, lassan már 1 éve szingli vagyok. Ilyen sokáig még sosem voltam, és elég sz@rul is viselem. De nincs is lehetőség ismerkedni. Ha van egy kis idő, akkor vagy építkezés, vagy futás. Most ezek a fő projektek család és munka mellett. Kis öröm az ürömben, hogy elkészült a kerítésem, mostmár tényleg csak a konyhabútor van hátra.
Péntek reggel kivasaltam a kedvenc miniszoknyámat. Kicsit túl meleg volt a vasaló, úgyhogy most egy hatalmas vasalónyom van a szoknyám elején. Na, mindegy, ilyen kicsinységekre nem adunk, és rendkívül igényesena szoknyát továbbra is hordjuk :)
Nemsok minden történik. Próblom felpörgetnia dolgokot, hgy a beköltözés megvalósuljon. Ez napi több óra egyéb melót jelent (lakcímbejelentések, üvegezés, mosogatógép, csillárprojekt, stb...). Emellett meló is van.
Társkereső fronton ninc változás. 3 napja találkoztam egy sráccal a neten, 3 órát msn-eztünk az éjjel, nem is akarta abbahyagni, de én már nagyon fáradt voltam. Másnap reggeltől visznt már "nincs kedve" tovább beszélgetni. Kemény gyanúm van, hogy itt is van egy jóindulatú haver.
El kéne menni bulizni. Áll a bugi a lábamban ... Meg kéne egy kis sikerélmény is.
62 évet éltek együtt. Mama 62 éven át kiszolgálta a férjét, aki most elment. Mami meg hirtelen nem tud mit kezdeni magával, nincs kit kiszolgálnia. Próbáljuk lefoglalni. Korosztályában igen menő, macho unokaöcsém tegnap Joshi Barat show-t nézett vele. :)
Ma pedig megvolt a temetés, majd a virslis torr. Ennyi történt ma, de pszichésen ez is elég megterhelő volt.
Isten megbüntetett, amiért majdnem "nimfomániás" vagyok. Azt mondta: "Csilla, özönvizet zúdítok rád, amiért 3 órát elcsesztél a love.hu-n". S amint kiléptünk a kapun a kutyával, hogy sétáljunk, már zúdította is. Egyébként egész nap sütött a nap.
De tényleg elcsesztem az időt. Ahelyett, hogy inkább vízilabdameccsre mentem volna (engem a tesóm nem tíltott le róla:). Ott 4D-ben bámulhattam volna a puccér felsőtesteket, a love-n meg 2-ben. Amúgy is a hétvégén Szolnok meccs lett volna, ha nem jön közbe egy LEN kupa. Van ott egy 24 éves srác... Ok, tudom, tudom, nem 36. De azért a rögbis 19 évesnél jobb, nem?
Így marad az internetes társkereső. A sok lúzerrel, köztük velem. Az egyik lábfetisiszta és le akarja csókolni a lábam. Na, azt már nem. Még a végén le kéne mosnom a körömlakkom.
Egy újabb barát elmegy holnap. Elköltözik, má megint. De most nem 2 órára, hanem 20-ra. Fáj. De tudom, hogy ha Ő nem teszi meg, akkor egész életében bánni fogja. Meg kell próbálnia. Vágyik rá. Támogatni csak abban tudom, hogy hiszek benne, hiszem, hogy sikerülni fog neki. Miért ne sikerülne, hsz a jég hátán is megélne. Csak ne olyan rohadt messze menne. Még meg is bőgöm.
Vannak emberek,akik megteszik. Megpróbálják megvalósítani álmaikat. Tisztelem őket, felnézek rájuk. Én nem lennék rá képes. A biztonság visszahúz. Talán, ha Nate nem lenne, és a most felépült házikó. Talán akkor ... Talán. De mi is az én álmom? Makirezervátumokban dolgozni? Még ezt sem tudom. Ideje lenne kiismerni magam. Megismerni a saját álmaimat. S ha lehet, közelebb kerülni hozzájuk.
Van egy pár év tapasztalatom, és sajnos a férfiak számát nem tudom a két kezemen megszámolni, akikkel voltam. És rájöttem, hogy vagy nagyon hülyék, vagy egyszerűen el vannak tájolva.
Miért gondolják azt, hogy csak attól, hogy bennem van, és előre hátra mozgatja popsiját, attól, majd én életem legjobb szexének fogom titulálni az éjszakát? Miért gondolják azt, hogy ennyi egy nőnek elég? S a legjobb a végén van: ugyen neked is jó volt? Ja, fasza, legnagyobb vágyamat testesítetted meg.
S mennyi férfi van ilyen, szinte mind el van tájolva. Miért olyan nehéz becézgetni egy nőt? Miért olyan nehéz odaigyelni a másikra? Pedig a képlet egyszerű: ha már száraz vagy, akkor már nem esik jól! Ez lehet, hogy már túl magas szintű tanács a férfinépnek!
S az, aki még 30 sincs, és életében talán én még csak a 3. voltam tudott mindent, és verte a 30-on túli tapasztalt férfiakat. Jenci, még mindig hiányzol...
Adtam magamnak egy határidőt két éve: 2009. dec. 31. Ekkorra szerettem volna beköltözni. Félek, hogy nem lesz meg, pedig annyira szeretném. Nate-nek is megígértem, hogy a Jézuska már az új házban jön. Bár neki mindegy, csak jöjjön. Sajnos nem rajtam múlik, legalábbis én úgy érzem. Az én részemről minden megvan, csak az asztalosom ne lenne ilyen hulla lassú. De valamit valamiért. Cserébe jó és olcsó. S már csak a konyhabútort kellene összerakni a költözéshez, a többit majd utánna.
Egyébként ma csendes nap volt. Délelőtt gyerek apjánál, így én pár órát a telken pakolgattam. Délután temető, mivel halottak napja van. Megpróbáltam megtanítani egy imára, amit a nagyimtól tanultam. Nem jött össze, heves ellenállásba ütköztem. Mindegy, majd Ő eldönti, mit akar. Viszont csendben végighallgatta, ahogy én imádkozok. Tőle már ez is nagy szám.
7-ből 1. Jó sz@r arány. Erre voltam képes (ez a lótt gólok számát jelenti a próbálkozásokból). Sajnos sosem voltam egy NB1-es kézilabdában, de a mostani pár hét tényleg kritikán aluli. S a mai meccs felrakta erre a pontot. Az edzőm szerint az a baj, hogy már lőni sem tudok jól. Tavasszal kirántották a vállam, és akkor berögzült egy súlylökő mozzanat. És sajnos mától minden edzésidőpontban meccs lesz, így valahogy magamban kell visszarögzítenem...
S hogy miért nem hagyom abba? Mert imádom. Mindig is imádtam. Már 26 éve. S lelkes vagyok. Nálam többet senki nem fut egy meccsen, de nálam mindenki több gólt lő :) Csak sajnos ezt is gólra játszák. De ez akkor sem fogja kedvemet szegni. Amíg bírom, és van olyan hely, ahol még befogadnak, oda menni fogok. Mert szeretem, és mert jól esik. Jobban mint a futás.
Ami jobban zavar, hogy megint elkezdett fájni a bokám. Fél év volt, mire rendbejött. Kérlek boka, ne gyulladj be újra!
Szeretem az őszt, csak fázni utálok. A legszebb őszöm amcsiban volt, szép piros fákkal az erdőben. Sajnos egy kép sem maradt meg. Egy barátom azt mondta itthon az ősz Szarvason az arborétumban a legszebb. Szerintem Szegeden is meg lehet találni a tökéletes helyet Én összeszedtem kicsinyke családom, és elvonultunk a ligetbe. 2 óra bohóckodás, levél-, bogyószedés. Utánna pedig felmelegedés a meleg lakásban. Megvan a saját fílingje.
S ha most jól belegondolok, már a 2. évszakot éli meg blogom :)
Meska barátom olyan rendes volt, hogy a 6 éve flopin lévő képeimet végre letöltötte (sajnos a mostani laptopom már nem olvas flopit). Amióta átküldte a képeket, azokat nézegetem. Jókat mosolygok és emlékezek. Hiányzik a múltam azon része. Szép volt, boldog voltam, és nagyon szerelmes. Jó lenne újra visszameni, csaka pénz nagy úr.
Rég írtam. Nincs is kedvem hozzá. Valahogy most semmi nem jön össze. A család a temetést szervezi, én meg a fiamra vigyázok, aki tegnapelőttre be is lázasodott. Mivel a céghez sincs kedvem, meg (most) a meló, ami van, az meg tud várni, ezért én maradtam itthon lázas homlokát gyógyítgatni. Mára az én fejem is elkezdett fájni ...
Azonban volt a napnak egy olyan pillanata, amely belémivódott. Reggel Nate mellettem ébredt, kinyitotta a szemét, én rámosolyogtam, Ő vissza, majd átölelt. Csak ennyi. Az ölelés már nincs is meg, csak a rámmosoly. Néha ennyi is elég. 1-1 ilyen pillanat néha el is megy, ahogy jött, de néha sokáig megmarad. Nemcsak a látvány, hanem az érzés is. Ahogy felmelegített, ahogy boldoggá tett. Az a mosoly, amiért érdemes tovább lépni. És hinni. Hinni, hogy ez a boldogság is elég ... Most még. De egyszer a sas kirepül, a tyúkanyó meg itthon marad egyedül. No addigra kell bepasiznom. De addig még van kb. 15 év boldog pillanatom. Csak meg kell Őket találni.
Ma sok minden elment, s ez búskomorrá tett. Mivel az utóbbi hetek, hónapk már kiégettek, így szinte már csak közönyt éreztem...
Elment a nyári végre-leadott-2-kilóm a semmibe, elment Nate egyszer-használt kabátja, eltűntek a reggeli jó idők ...
S reggel meghalt a nagyapám is. Azt hittem már nem tudok sírni, Nate mellett nem is lehetett. De este, amikor végre elvitte az apja, és kimentem futni, kitört belőllem. Elfutottam a kistemplomig, ahol megkereszteltek, bementem és elmondtam érte egy imát. Visszafele már nem sírtam, mintha kiadtam volna.
Az élet erről szól, az elmúlásról. Elmúlik a fiatalság, elmúlnak a kapcsolatok, majd az életek. Most csak ülök a sötét csöndben. A csap csepeg, a kutya horkol, és Ő valahol már fent van. Még mindig érzem, ahogy megszorította a kezem tegnap. Amikor elbúcsúztam Tőle.
Volt a Schell kutas, majd a kocsi mosó, most pedig a téligumi-felrakó… Vonzom a fizikai munkásokat, mint a légyfogó papír a legyet. Mi lesz, ha év végén elveszik a kocsit? Szűkül a piac. Maradnak a tanárok. Vagy az autószerelő diplomával rendelkező tanárok. Ilyet is ismerek. Egyet. Néha Nálam alszik. Bár nem járunk …
Büféztünk. Mint minden reggel Tüncivel. Kell az energia a napi túléléshez. Szó szót követett, mire megjegyeztem, hogy én ma két férfival ébredtem egy ágyban, amelyikből az egyik bepisilt. Na, amit ezután kaptam. Céges email-ek garmada, miszerint: „ de ki volt a másik?”.
