"Hétköznapi" napló

Eltelt a hétvége. Bár  nem volt eseménymentes, én mégis nullának éltem meg. Pedig tegnap reggel volt egy jó meccsem, majd délután jött hugom barátosnéjával ducsizni, ja közben volt egy barátosné is a gyermekét tanítgatni. Ma délelőtt 3 Jysk-ben voltunk, így végre van matrac az ágyon, és még fel-nem -rakott-függönyök ( én nem bírtam felrakni, majd asztalos, amikor  jön.... - ilyenkor hiányzik egy férfi a lakásban). Majd ebéd anyáéknál, közben összevesztem anyával. Már előtte is sz@r hangulatom volt, így nem volt nehéz. És ez a hangulatom megmaradt délutánra is. Hál istennek Nate kijátszotta magát az uncsitesóival, így este még nézett egy kis tévét, majd gyorsan elaludt. De nekem még mindig béna kedvem van. Fáj a torkom, ráz a hideg, és nincs türelmem a fiamhoz. Biztos benga anya voltam, de ewan. Ilyen napok is vannak. De Ő is beteg, tiszta taknyos, és pöttyös (vittem dokihoz, aki szerint csak ev ett valamit...), amiket állandóan vakargat. De már nagyfiú volt, és minden gyógyszert szépen megevett, még amit utál, azt is. Büszke voltam rá. Csak éppen úgy gondolta, hogy amint megissza, meg is gyógyul ... és mérges volt, hogy még mindig viszket...

Gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy nem a betegségtől vagyok ingerült, hanem már megint társhiányom van. Tegnap a kupán ott volt az a  srác is, akinek tavaly szurkoltunk. Kicsit szemeztünk is. Jó volt ... De valószínüleg nem is engem nézett, hanem a szomszédot, és valszín. van barátnője, és amúgy sem fog semmi történni, én meg csak potyára előre reménykedek. Mindig ez van... És mindig ugyanúgy folytatódik.... de jövő héten is lesz meccs :) Nekik is:) S valószínüleg sokat javít a helyzetemen, hogy jövő héten meccsnézés közben nem kell 2 órát egy 4 évessel matricásalbumozni :)

Tegnap végre összerakták az ágyam. Árat még nem mondott hozzá a szaki, de már az sem érdekel, ha aranyárban lesz. Viszont, egyből fel is vetődött a nincs hozzá matracom kérdés. Volt, de anyu úgy gondolta, hogy dohos, hát a megkérdezésem nélkül kidobta. Viszont léceken nem akartam aludni, így átvittem az ülőgarnitúra matracát, ami kb. 3 cm vastag. Most az ülőgarnitúrában süppedünk, a hálószobában pedig úgy érzem magam, mint egy vietnámi foglytáborban, annyira kemény a fekvőhely. De sabaj, a hálószobának végre háló formája van, és én nem azon izgulok, hogy hány betörő kukucskál be éjjel a 600-ablakos nappali ágyában fekve. a hálóban csak két ablak van.

Most a függönyprojekt jön. A hálóba a régi lakásom függönyét akarom felrakni, de nme találom a nagy pakolásban ... a többi szobára vezsek rolót.

Amúgy megvagyunk.  A tegnapelőtt sütött, Sotchie által teraszon hülés közben körbekóstolt süti is végre elfogyott, jöhet a fogyi folytatása. Tegnap vettem egy új gatyát. Kicsi rám, de bele kell fogynom, mert nagyon tetszik!

S egy kép - miután kijavítottam a piskóta kutya általi molesztálását, ennyi maradt:

Drága barátomtól a következő levelet kaptam:

1. Van Szegedön másik Tocsi
2. Benne van a Csajok és Pasikba

3. Úgy néz ki mint égy karácsonyfa

4. Ennek a karcsifatestű nőnek a szexi pontszáma: 1,7

5. ÉS TIZENNÉGYEN RANDIZNÁNAK VELE!

Amikor reggel zuhogó hóesésben tele szatyorral a válladon felhívnak, és lecsesznek, hogy nem vezetőhöz méltó viselkedés, egy publikusnak szánt infot publikálni...

Amikor egy időpontban egyszerre 3 megbeszélésen kellene lenned, és mindenhol csúnyán néznek rád, mert vagy elkésel, vagy hamarabb elmész, vagy meg sem jelensz...

Amikor határidőre jelentéseket kellene küldened, de a géped 4 órára befuccsol, az informatika pedig hiába küzd...

Amikor este 8 után a magántanítványoddal fennakadsz egy 8.-os példán ...

Akkor felmerül a kérdés: mi a fenéért keltünk fel reggel????? Nem lehetne ezeket a napokat csak úgy átugrani? S visszamenni szilveszterre, vagy augusztusra a Madonna koncert napjára?

S akkor bemész a hálódba, meglátod a friss, barátoktól kapott, már régóta vágyott ajándékot, és tudod: holnap is felkelsz.  A gyerek miatt, a kutya miatt és a barátaid miatt. Mert csak ezért érdemes. S reméljük nagyorrú-ajándék-Budha fog még szebb napokat is meglátni.

Tegnap együtt kávéztam a nyári Mr. Alumíniumvödörrel. Már nem annyira alumínium, viszont utánna egész nap egy dolog járt az agyamban, amit próbáltam barátonéimmal is kitárgyalni, de nem jutottam előrébb:

Bevállaljunk-e egy OK kategóriás srácot, vagy továbbra is várjunk Mr. Szilveszterre?

Jövő hónapban megint szülinapom van. Lehet, hogy bele kellene menni egy nyugis kapcsolatba, és szépen élni egy olyan sráccal, aki szeret, aki mindent megtesz nekünk, aki mellett az élet kiegyensúlyozott. De mi van ha pár hónap múlva már nem lesz elég? Mi  van, ha nem forr a vérünk mellette, de később valaki mással találkozunk és felpeszeg? Ha később úgy érezzük, hogy nem érte meg????

Tegnap elkezdtem a „már 4 éves vagyok és nem kellene anyával aludni” projektet. Ennek következtében gyermek 8-10 között egyedül sírdogált az agyában. Nagyon sajnáltam, de így nem mehet tovább, minden estém a fektetéssel megy el. Természetesen negyed óránként ránéztem, az ajtó résnyire nyitva volt, és a szoba előtti konyhában lámpa mellett tettem-vettem. Tudom, hogy nehéz lesz ez a hét, de egyszer meg kell csinálnunk, hát itt az idő …

• A csomagtartót rácsuktam az ujjamra, azóta majd meghalok, úgy fája körmöm
• Jenci rámbökött az msn-en – 5 hónap után, jól esett, s az is, hogy én mondtam „Na elmentem aludni” … talán már túl vagyok rajta, talán sosem. Vannak férfiak egy nő életében, amiken sosem leszünk túl. Mindig bennünk élnek, mint egy fájdalmas emlék, vagy elszalasztott lehetőség, stb.
• Szombaton bulit tartok, meghívtam a hozzám közelebb álló kollegáimat, más nem mertem, mivel, ha már 4 ember ugyanazon cégtől együtt van, akkor úgyis a cégről lesz szó egész este. Viszont drága hugom bejelentkezett, hogy szombat du. azé átjönnének a barátnője családjával házatnézni. Kaotikus, de jó nap lesz. Remélem...
• A fogyim nem pont úgy halad, mint kéne. Talán nem tejbegrízt kéne vacsizni és szilvásfalatkákat uzsonnázni? Alacsony az akaraterőm....

Tegnap este volt egy "mélyreszántó" beszélgetésem egy úgyszintén egyedülálló, piacon lévő anyuka barátnőmmel. Utánna sokat gondolkodtam. S teljesen igazolt a mondás: pénz nem boldogít. Bár itt nem pénz van, hanem hitel, de az új ház akkor sem boldogít. Mi lenne a jobb: egy kétszobás panelben lakni édes kettecskén vagy egy ilyen szép új házban szingliként? Lassan már az elsőre hajlok. Lehet, hogy csak béna vagyok. Pasikeresésben, -fogásban is. Szóval ezen elgondolkodtam egész tegnap este.

S ma este újra felkészítem testem-lelkem. Holnap új hét kezdődik. Hátha jobb lesz.

Mostanában úgyérzem magam, mint amikor kimentem Amerikába. Minden nap sivár volt, magányos. Majd jött Tündi, és összehoztuk a napirendet: éljük túl a munkát, majd hétvégente utazás, shoppingolás, szóval örömhajhászás. Hát most is úgy érzem, hogy csak túlélem a napokat, várva valami jobbat, ami még nem jött el. De az évek lassan peregnek, mindjárt megint szülinap, és a boldogság még mindig nem talált meg. Talán telhetetlen vagyok ... Vagy csak 1 hete nem sikerült sportolnom, és az frusztrál.

Nate már a 2. csikrcombbal rohangál. Egészségére... Csak ebédem nem marad hétfőre :) Nem baj, ma úgyis összettem mindent, ennyit a fogyókúráról.

Na, de a lényeg. Kaptam egy feng shui (vagy hogy írják) könyvet egy barátnőmtől, ami megmondja, hogy hogy kell berendeznem a  lakást a sikeres társkereséséhez. Szóval a hálót át kell festettnem rózsaszínre vagy lilára, el kell tüntetnem onnan az "emléklenyomatokat" és kell szereznem lovas, és delfinpáros képeket. Ha csak ezen múlik, holnap megyünk shoppingolni a gyerökkel. Igaz, hogy kicsit giccses lesza  szoba, de sebaj. Ja írta, hogy kell egy kacsapár is, de az már fürdőben megvan. Az emléklenyomat eltűntetés is halad, karácsonykor elhagytam az ott tárolt első házassági évfordulóra kapott Swarowski nyakláncomat.

Csupán ennyi történt az utóbbi pár napban, de az mindnehol.  Acégnél két napig pakoltunk, majd költöztünk. Bár van erre szakosodott osztály, mégis az egyik beosztottammal cipeltük át az én cuccaimat (szekrény, asztal, stb...) mivel du. 3-ra még nem került rám sor, és 3:20-ig volt munkaidő, Nate pedig várt az oviban. Szóval leizzadva, de már van új állóhelyem. Azért csak álló, mert ahova mentem onnan csak csütörtökön költöznek. Kafa ... Azért ne panaszkodjunk, nem egyszerű 88 ember költözését megvalósítani. S mivel az új helyem nem külön iroda, így hazamentettem 3 növényt, és végre itthon is zöldben pompázunk. Amúgy nem bánom, hogy az osztállyal együtt kell ülnöm, mert van mit tanulnom, hétvégén is a szabályzatokat bújom.

Itthon viszont végre bekötötték a kábeltévét, és baráti segítséggel estére a tévét is összeraktuk mellé. Nate persze egyből Cartoon Network-öt nézett volna, gondoltam azt mondom neki, hogy itt nincs, erre 2 sec. múlva az outomatikus prgramkereső pont azt a csatornát hozta be neki ... Így jártam.

Semmi más nem történt. Főztem isteni ebédet, még desszert is volt. Nate müzlit evett. Hál istennek most egy csirkecombbal rohangál. Itthon is pakolás volt a soron. Sok cucc felkerült végre a padlásra, és mivel karácsonyfa újra eldölt, így az is lebontásra került.

Az apjával közöltem, hogy mostantól tartsa magát a láthatási időhöz, mert elegem van, hogy mindig az Ő órarendjéhez igazodjunk. Így a héten még nem vitte el. A nagy apai szeretet ... Jövő hétvége viszont apás, és nagyon jó lenne, ha el is vinné, mert kb. 15 kollegám jön lakásavatóra. Remélem jó lesz. Bugi még mindig lábban ...

Mivel tegnap éjjel nem sikerült lefárasztanom magam, így reggel korán, gyerekmentesen kelve a napot a takarításnak szántam. Mivel kint hózápor volt kb. 2–ig, így szegény kutyát sem tudtam sétálni vinni, még pisilni sem akaródzott kimennie a házból. 4 óra takarítás után olyan büszke voltam magamra, hogy úgy döntöttem megérdemlek egy kis futást. 45 percet bírtam a hóviharban, majd utána még ugyanannyit havat lapátoltam a ház előtt. Hát, így jár az ember, ha egyedül nőként házat akar. Sajna a takarítást utána nem tudtam folytatni, mert apuka este helyett du. 2-re visszaadta a gyereket, így még vannak necces területek az ingóságomban.

Ha már így belejöttem az írásba :) Az első a Kari ajándékom, a többi értelmezhető...

A pozitív részek :)

 és a negatívak (én szobában ágy még nincs összerakva, nappali szobából a kültéri WC egység látszik:))

Tegnap óta iszonyúan megszállt az egyedüllét. Olyan fájó a magány. Minden jó dolog így végződik. Jenci után is így éreztem. De most valahogy nem készültem fel rá, hisz csak egy gyönyörű este volt. Az érzés akkor is velem van, amikor Nate mellettem. Tegnap este elkezdtem nézni egy filmet, no az sem segített. Felhívtam minden barátom (hát nem túl nagy számosságú halmaz), hogy menjünk este valahova, de senki nem ér rá. Meg nincs is nagyon hova … Szilveszter után 2 nappal, ki a fene akar bulizni rajtam kívül? Ki a fene nem akar egyedül lenni? Még a végén elkezdek szabályzatokat olvasni, vagy takarítani. Futni már voltam. Moziba egedül nem megyek. Egy újabb elfecsérlésre váró este… De a fenekem még mindig izomlázas :)

Scotchie is megszívta. Lelkesen kergetett egy macskát az utcán, de az beugrott a kerítésünk résein át. Sajna, nyáron hatalmas problémaként megoldottuk, hogy én kutya ne férjen át a réseken, így macska nyert. Külön projekt volt, hogy munkából haza kellett szöknöm, hogy belepróbáljam a kutyát a résekbe, hogy milyen szélesek lehetnek, mivel csak nekem engedi meg, hogy felemeljem. Akik láttak minket, azok jól szórakoztak.

Mától fogyókúra! De legalábbis no normál vacsi, és kevesebb süti. Szexi rövidgatyám feszül, ez rosszat jelent. És jövő héten kezdődik az év másik fénypontja: a Téli Kupa :) Amikor férfi és női meccsek váltakoznak, és mi mindig ottmaradunk sok férfimeccset megnézni. Tiszta húsvásár 2. De hát piacon vagyunk, vagy nem?

Más: mától új munkaköröm van a cégnél: gépjárművek. Semmit nem tudok róluk, a szabályzatokat szépen kinyomtatva hazahoztam 3 hete, azóta is ugyanabban a dobozban vannak. De tényleg nemtok semmit a kocsikról. Jó példa erre, amikor nyáron egy pasi mellém csapódott egy buliban éjfélkor, és jelezte, hogy neki BMW 320-asa van. Ezt el kellett sms-eznem Tüncinek, hogy ugyan mondja már meg, hogy ez milyen kocsi. Még jó, hogy ébren volt, és visszaírt, hogy jó. Bár Nálam ettől a fickó ázsiója nem nőtt meg. Férfiak: Nem a pénzetek a lényeg, hát mikor tanuljátok már meg?

Mondhatnám azt, hogy ahogy meg van írva, vagy, hogy ahogy minden nő megálmodja. Na így telt az én Szilveszter estém.

A 4 szingli anyuka eldöntötte,hogy irány a város sétáló utcája pár üveg pezsgővel, majd a szokásos klubban lerázzuk  a bugit a lábunkból. Közben United koncert volt a főtére, így megálltunk ott csápolni kicsit. Állt mellettünk egy srác, a többiek egyből kiszúrták nekem (meg én is magamnak). Magas volt, sportosan elegáns, jókedvűen csápolt és barátokkal volt. Mivel pont mellettünk robbantottak egy petárdát, amit Ő nem láthatott, ezért „meg tudtam menteni” Tőle. Ez jó ürügy volt a megismerkedésre. Utána már nem is tértem vissza kicsiny XX kromoszómás csapatomhoz, azt sem tudom, hol fejezték be az estét. Már nem érdekelt. Az eső elkezdett zuhogni, és mi folytattuk a bugit esőben (nem számít, hogy 1 órát szárítottam  a hajam), a főtéren egy jó koncert alatt. Hát nem romantikus? Gyengéd volt, kedves, jó humorú, szórakoztató, intelligens és még táncolni is tudott… Szóval belül is 100-as volt, nemcsak kívül. Pont ilyenre vágyom. Így nem volt nehéz egy kis pezsgővel spékelve elcsábulnom. A hajnalt már Nálam töltöttük, az éjszaka alatt többször felkelve. S végre egy pasi, aki keményen kezdeményez az ágyban.

Na, de eljött a reggel, megköszönte az estét, és egy tea után hazament az ország másik végébe. Hát így múlik el egy álom. Túl szép lett volna.

De egyvalamiben megerősített: nem rakom lejjebb a mércét. Vannak olyan pasik, akikre én vágyom, és egyszer megtalálom azt akiért érdemes várni. Csak közben beráncosodom, bepókhálósodom, az IQ-m 50 alá megy, és a hamut is mamutnak mondom. Valamit valamiért.

S még valami: végre megint NŐnek éreztem magam. Jó volt, hogy kézen fogva átsegítettek a tömegen, hogy az ernyőt fölém tartva átöleltek az esőben, hogy az ágyban irányított, kemény volt, megmondta mit akart, de mégsem éreztem azt, mint sokszor máskor, hogy ennyi erővel lehetnék gumibaba is, és hogy  utána átölelt és úgy aludtunk el. Ezek apró dolgok, de mostanában kivesztek. A férfiak (tapasztalatból mondom) rendszeresen mondják, hogy figyelnek ránk, de közben nem teszik meg. És emellett jó volt vele csókolózni, nagyon jó.

Azért az egyéjszakás kapcsolatokkal még mindig problémáim vannak. Iszonyúan feszélyezettnek érzem magam, és utálom a reggelt :) És persze utána napokig azt várom, hogy hátha jelentkezik. De úgysem fog… Én meg egy hétig tuti, hogy nemtom elfelejteni, mert leülni is alig tudok :)

A cél teljesült: Szenteste az új házban. Mivel az előtte estét az apjánál töltötte, így végre volt idő csomagolni, fát díszíteni. Az este közeledtével vettem észre, hogy a fából csurog a gyanta, így még volt időm előbányászni az ezen célból, több éve vásárolt szőnyeget. Úgyhogy a ház egyedüli felnőtt korú lakójaként, fa alá bemász, egy kézzel fát megemel, másik kézzel szőnyeget becsúsztat, közben fa eldől, összes dísz lepotyog, fele eltörik, és abban a pillanatban mobil megszólal, hogy gyerek ajtó előtt. Anyuka ajtót kinyit, gyerek berohan, majd megszólal: „Anya a Jézuska itt járt, hozott Karácsonyfát és eldöntötte …” Emlékezetes első szenteste az új házban…

Amúgy minden más jó volt. Karácsony napján a család meghívattatta magát megnézni a kérót, és jó érzés volt, hogy véleményük alapján itt érzeték a legjobban magukat. (Mentségükre legyen mondva, kaját piát hoztak, mivel nem voltam felkészülve). Az utánpótlásnak volt helye rohangálni, a felnőtt korúaknak beszélgetni, miközben felügyelni tudták a fiatalokat. Így kezdődik egy új szokás. Karácsony első napja Nálam.

Az szabi 2 hete gyorsan eltelt, Nate néha már halálra unta magát, pedig rengeteget társasoztunk, dominóztunk (persze mindet az Ő egyedi szabályaival, vagy ahogy apukám fogalmazott: addig dobhat, amíg 6-ost nem dob, és utána mindig jöhet újra, mert 6-ost dobottJ), moziztunk, haverokat áthívtunk, stb. még malmozni is megtanítottam (persze V0 verzióra).

Így néha az idegeimre is ment, főleg, amikor az új házat amortizálta. Amikor pl. épp az egyik konyhabútor kihúzót tekerte le s törte el, akkor már én is kibuktam. Így én a konyhában, Ő a szobájában büntiben sírt. Jó lesz már újra kicsit mindenkinek a saját korosztályában. Sajnos volt hogy egész nap zuhogott, így nem tudott a  szomszéd srácokkal sem kint játszani. Remélem ez tavasszal majd másképp lesz. Ő még nem is tudja, de egy áldás, hogy a szomszédban 5 kiscsávó van a saját korosztályából. Ha egyszer összehaverkodnak, akkor a bandázásnál nincs jobb dolog, miközben felnőnek.

Most nem tudok sokat írni, mert a barátnőmnél csekkolom a netet. Bár a szerződést 28 napja írtam alá, de még nem kötötték be az új házba. 30 nap van rá , utánna megyek a kötbérért! :) Majd megtudják, kivel húzzanak újjat :)

Csak szerettem volna mindenkinek Boldog Új Évet kívánni!

Az új otthont még próbáljuk belakni. Nate futópályának használja:) Röviden, amit élvezünk:

1. A melegvíz 10 másodpercen belül jön
2. Este a kutyát nem kell levinni, csak kinyitni az ajtót
3. Száraz cipővel lépek be a kocsiba
4. A mosogatóba minden szennyes edény belefér, és tényleg öröm a főzés

most nem jut eszembe több ...

Csináltam képeket is Swell kérésére, de a saját gépemen vannak, majd nemsokára megy.

Ma este barátnőim kérésére nem maradunk itthon. utánpótlás már alszik a szüleimnél.

Fogadalmaimat a jövőre nézve már megtettem, így most csak azt kívánom magamnak, hogy be is tudjam tartani :) Gyerünk Csilla:  A JÖVŐ ÉV MEGHOZZA, AMI MÉG HIÁNYZIK! :) De Istenem köszönöm azt is, amit eddig megadtál. Igaza van Meskának az év jó része: megmaradt az állásom, és a házba is be tudtunk költözni. Mi kell még?

Összesen 3 fontos esemény történt:

1. Befejeztem holnapra a pakolást, majd reggel, ami még van. Fiúk 9-re jönnek (kivéve, aki hajnal 4-re), addigra gyereket is el kell passzolnom. Kivagyok. Iszonyúan. Izomlázam van mindenhol (ami popsiban nem gond, sőt ...), és mivel a dobozok elérték a kaotikus szintet, így néha a bőgés határán vagyok. Remélem holnap minden, de legalbb is a nagyja rendeződik. Asztalost leb@sztam, úgyhogy még most is dolgozik, hogy holnapra meglegyen.

2. Gyerek nagyon pislog. Úgy gonndoltam azért, mert haja belelóg a szemébe. Hát megnyírtam. De sajna nem azért, és sajna a fazon is kritikán aluli :) de a  fodrász csak keddre vállalta be.

3. Tegnap este adtam Scotchie-nak enni, majd sütöttem palacsintát Nate-nek kérésére. Közben megettem, ami a kézfejemre ragadt felül. Nem palacsinta volt. Hát kipróbáltam a kutyakaját is. Pedig tényleg mostam kezet ...

A hó meg reggel óta ömlik. Isten nem akarja, hogy költözzek, de engem már semmi nem tart vissza. Vár a mézeskalácsházam. De mivel ott még nincs kábeltévé és net, így a blog most kicsit szünetelni fog. De megéri. Remélem :)

Kupi van mindenütt, dobozok dobozok hátán.... Én meg pakolok reggel, pakolok este, pakolok éjjel ... Remélem vasárnapra kész leszek.

Viszont a kupiban sok "értékes csecsebecse" előkerül,a mire Nate ráveti magát. Így pl. a karácsonyfadíszek, amiket mindenhova felaggat. Imádom :)

Hát igen, gyerek nem egyszerű ajándékot kért. Meg is vettem még Tilllburgben, így végigjárta velem a fővárost két napig. Mivel a táskába nem fért, és csak hátul lógott, ezért mindenbe beleütöttem. Remélem még világít, meg ad hangot is, mert ha nem, akkor a gyermek, aki ma is inkább a gépet püfölte, ahelyett, hogy WC-re ment volna (és így szaros seggel fürödtünk) nagyon csalodott lesz.

De a kard mgnézett mnden templomot, minden teret, a tulipán piacot, bolhapiacot, piroslámpás negyednél is majd behívták. Majdnem elütötte egy North Face (!) dzsekis biciklis. Azért az Anna Frank házat idén a hozzállás hiányában kihagytam.

De jó volt, és iszonyúan hideg. Mint 7 éve New Yorkban, csak most egyedül voltam :(

Annyi mindent tudnék írni, hogy úgysem lesz rá időm. Ráadásul a gépet lent hagytam a kocsiban, így nem tudom letölteni a képeket.

Szóval szerda este úgy döntöttem utazzunk (apropó a bejegyzést véletlenül vázlaton hagytam, és most vettem észre úgyhogy már éles a kettővel ezelőtti bejegyzés :).

Elutaztam: 4 vonat és egy repülő segített hozzá (csak odafele). Harmadik napra már nem remegett a szemem (ami áll. az idegkimerültség jele), 4. napra már ki is aludtam magam. én, aki mindne mozgó játművön behum, nem aludt visszafele semmin sem.

Hollandia gyönyörű, mindig is az volt és mindig is az lesz. Értem már Swell-ék miért költöztek ki. Magasabb életszinvonal, infrastruktúra, stb. Mindenütt víz, zöld, állatok.

S tőszavakban, amiket észleltem:

• kint is van hepimíl, és mivel nem korán kelők, így fél 12-kor még van reggeli a Mekiben
• a bankkártyáim se bolt, sem automata nem fogadja el - nagy szívás volt...
• a nők tényleg nem festik a körmük - s egyből kiszúrták az enyém
•  télen nagyon korán sötétedik
• a hülye boltok nincsenek nyitva, amikor az ember shoppingolni megy szombaton

Amúgy fogadó családom olyan volt, mint mindig: szerető, szórakoztató, kedves, nyüzsis, olaszos. S hogy mi tetszett igazán: 10 év után is tudtak együtt nevetni! Bár valószínúleg ez nekik már fel sem tünt. Nekem igen. ..

Vótunk tengerparton is. Nagyon jó volt, csak nagyon szeles és hideg :)