Eltelt a hétvége. Bár  nem volt eseménymentes, én mégis nullának éltem meg. Pedig tegnap reggel volt egy jó meccsem, majd délután jött hugom barátosnéjával ducsizni, ja közben volt egy barátosné is a gyermekét tanítgatni. Ma délelőtt 3 Jysk-ben voltunk, így végre van matrac az ágyon, és még fel-nem -rakott-függönyök ( én nem bírtam felrakni, majd asztalos, amikor  jön.... - ilyenkor hiányzik egy férfi a lakásban). Majd ebéd anyáéknál, közben összevesztem anyával. Már előtte is sz@r hangulatom volt, így nem volt nehéz. És ez a hangulatom megmaradt délutánra is. Hál istennek Nate kijátszotta magát az uncsitesóival, így este még nézett egy kis tévét, majd gyorsan elaludt. De nekem még mindig béna kedvem van. Fáj a torkom, ráz a hideg, és nincs türelmem a fiamhoz. Biztos benga anya voltam, de ewan. Ilyen napok is vannak. De Ő is beteg, tiszta taknyos, és pöttyös (vittem dokihoz, aki szerint csak ev ett valamit...), amiket állandóan vakargat. De már nagyfiú volt, és minden gyógyszert szépen megevett, még amit utál, azt is. Büszke voltam rá. Csak éppen úgy gondolta, hogy amint megissza, meg is gyógyul ... és mérges volt, hogy még mindig viszket...

Gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy nem a betegségtől vagyok ingerült, hanem már megint társhiányom van. Tegnap a kupán ott volt az a  srác is, akinek tavaly szurkoltunk. Kicsit szemeztünk is. Jó volt ... De valószínüleg nem is engem nézett, hanem a szomszédot, és valszín. van barátnője, és amúgy sem fog semmi történni, én meg csak potyára előre reménykedek. Mindig ez van... És mindig ugyanúgy folytatódik.... de jövő héten is lesz meccs :) Nekik is:) S valószínüleg sokat javít a helyzetemen, hogy jövő héten meccsnézés közben nem kell 2 órát egy 4 évessel matricásalbumozni :)