Mivel tegnap éjjel nem sikerült lefárasztanom magam, így reggel korán, gyerekmentesen kelve a napot a takarításnak szántam. Mivel kint hózápor volt kb. 2–ig, így szegény kutyát sem tudtam sétálni vinni, még pisilni sem akaródzott kimennie a házból. 4 óra takarítás után olyan büszke voltam magamra, hogy úgy döntöttem megérdemlek egy kis futást. 45 percet bírtam a hóviharban, majd utána még ugyanannyit havat lapátoltam a ház előtt. Hát, így jár az ember, ha egyedül nőként házat akar. Sajna a takarítást utána nem tudtam folytatni, mert apuka este helyett du. 2-re visszaadta a gyereket, így még vannak necces területek az ingóságomban.
Barátném által szexkanapénak elnevezett zöld ülőgarnitúrámat is szépen megpucoltam. Kb. 3 napja került méltó helyére a nappaliba. De most már ott is marad, mert alig bírtuk kivinni a konyhabútortól. Többször beszorultunk cipelés közben, miközben én majd bepisiltem úgy röhögtem. Meska segítő társamat inkább az izgatta végig, hogy ugyan milyen lehet az én szexuális életem, ha a kanapé olyan poros. Hát igen, a kanapé állapota fedi a valóságot. Akkor is, és most is. S gondolom, most újra elkezd porosodni jó pár hónapig…
Még egy konklúziót levontam szexuális életemről: mindig akkor jön össze, amikor megvan. Ezt a természet biztos valamilyen tesztnek szánja, de engem már az sem érdekel, ha a szoba reggelre elmenne egy vámpírfilm-díszletének. Nem vagyok nagy étkű a szex terén, de azért a hónapokat kell várni valamire sztori megviseli szűzies lelkemet.
