Tegnap este volt egy "mélyreszántó" beszélgetésem egy úgyszintén egyedülálló, piacon lévő anyuka barátnőmmel. Utánna sokat gondolkodtam. S teljesen igazolt a mondás: pénz nem boldogít. Bár itt nem pénz van, hanem hitel, de az új ház akkor sem boldogít. Mi lenne a jobb: egy kétszobás panelben lakni édes kettecskén vagy egy ilyen szép új házban szingliként? Lassan már az elsőre hajlok. Lehet, hogy csak béna vagyok. Pasikeresésben, -fogásban is. Szóval ezen elgondolkodtam egész tegnap este.
S ma este újra felkészítem testem-lelkem. Holnap új hét kezdődik. Hátha jobb lesz.
Mostanában úgyérzem magam, mint amikor kimentem Amerikába. Minden nap sivár volt, magányos. Majd jött Tündi, és összehoztuk a napirendet: éljük túl a munkát, majd hétvégente utazás, shoppingolás, szóval örömhajhászás. Hát most is úgy érzem, hogy csak túlélem a napokat, várva valami jobbat, ami még nem jött el. De az évek lassan peregnek, mindjárt megint szülinap, és a boldogság még mindig nem talált meg. Talán telhetetlen vagyok ... Vagy csak 1 hete nem sikerült sportolnom, és az frusztrál.
