Tegnap óta iszonyúan megszállt az egyedüllét. Olyan fájó a magány. Minden jó dolog így végződik. Jenci után is így éreztem. De most valahogy nem készültem fel rá, hisz csak egy gyönyörű este volt. Az érzés akkor is velem van, amikor Nate mellettem. Tegnap este elkezdtem nézni egy filmet, no az sem segített. Felhívtam minden barátom (hát nem túl nagy számosságú halmaz), hogy menjünk este valahova, de senki nem ér rá. Meg nincs is nagyon hova … Szilveszter után 2 nappal, ki a fene akar bulizni rajtam kívül? Ki a fene nem akar egyedül lenni? Még a végén elkezdek szabályzatokat olvasni, vagy takarítani. Futni már voltam. Moziba egedül nem megyek. Egy újabb elfecsérlésre váró este… De a fenekem még mindig izomlázas :)
Scotchie is megszívta. Lelkesen kergetett egy macskát az utcán, de az beugrott a kerítésünk résein át. Sajna, nyáron hatalmas problémaként megoldottuk, hogy én kutya ne férjen át a réseken, így macska nyert. Külön projekt volt, hogy munkából haza kellett szöknöm, hogy belepróbáljam a kutyát a résekbe, hogy milyen szélesek lehetnek, mivel csak nekem engedi meg, hogy felemeljem. Akik láttak minket, azok jól szórakoztak.
