Rég írtam. Elvoltam. Tele konfliktusokkal, így az ember minden este úgy fekszik le, hogy elege van az egészből. Nincs kedvem semmihez, még TV-t nézni sem. Csak számolom a napokat a szabiig, és a kijelölt költözési határidőmig. A szabi a munkahelyi konfliktusok ellen, a költözés az otthoni építkezések miatt. Túl sok. Napi többszöri kibukással. Mindig van egy pont, amikor elég. És ezt naponta többször megélem. Nincs időm futni sem, hogy legalább a felgyülemlett feszültséget kiadjam magamból. Így a problémákat kicsit nagyobb konfliktusszinten kezelem, mint kéne, és én is naponta többször kibukok. Elegem van, de még van 12 nap szabim, és azt mind ki is veszem! Azt nem mondom, hogy pihenni fogok, de takarítani, költözni, stb.
Alig várom, hogy saját kis házam csinosítgassam. Ha minden összejön, akkor jövő hét végére kész a konyhabútor és én jövök. Adtam magamnak egy határidőt: dec. 20. Ezzel a nappal felmondtam a kábeltévét. Úgyhogy menni kell, mert gyerök kiakad, ha se internet, se minimax.:) Fenyőfánk már van. Hála barátaimnak, akiknek ezúton is köszönet. Kimentünk az erdőbe (magánba engedéllyel), majd a barátaim kivágták, és még a tartóba bele is faragták, és haza is szállították. Nate imádni fogja, szép, dús, és a maradék dísszel szépen sutyiban feldíszítem az új házban. Mondom maradékkal, mert a múltkori költözésnél valaki elejtette a dísztartó dobozt, még nem mertem belenézni, hogy mennyi maradt ép. Úgyhogy lehet, hogy csupasz fánk lesz. Az ajándékok tekintetében gyermek kiadta: lézerkardot akar, kéket és világítósat. Ilyen csak 14 ezerért van. Még nem mertem megvenni (egyrészt no money, másrészt hátha Hollandiában van ócsóbb).
Jó hír: külföldre költözők végre életjelet adtak! Túlélték, élnek, és élni fognak. Ennek minőségén még dolgoznak. Üzenem nekik: pénteken mennék (dec. 11), de még mindig az építkezéstől függ, így nem biztos.
Tegnap beestem egy kora reggeli megbeszélésre. Egy idő múlva igen büdös szellőket éreztem, így éltem a gyanúmmal és megnéztem a cipőm talpát: egy kurva nagy kutyaszar volt rajta. A következő 1 órában csak arra tudtam koncentrálni, hogy a mellettem ülők vajon érzik-e. Majd míting után rohantam cipőt cserélni.
Viszont voltam a hétvégén bulizni. Nagyon jól esett: egyrészt újra nőnek lenni, másrészt 3 órán át táncolni. Alig várom, hogy újra menjünk, csak ez egy komoly szervezési probléma, így ritkán jön össze. Amúgy sikerült összeszednem egy jóképű, jótestű, szórakoztató srácot, csak mivel 10 üveg sörnél tartott, így mondtam neki, hogy józanodjon előbb ki, oszt majd beszélünk. Ennyi volt, mivel telefonszámcsere sem volt.
Bár még csak december van, de összeállítottam a következő évi célkitűzéseimet:
- Lefutok egy maratont – ez időfüggő
- Betanulok az új munkakörömbe – ez hozzáálláskérdés
- Találok egy új társat – ez külső körülmények kérdés, én a projekten rajta vagyok, már amennyire időm engedi
- Otthont teremtek a házban – pénzkérdés, hozzáállás maximálisan megvan
- Nyáron visszalátogatunk Amerikába – pénzkérdés, iszonyúan hiányzik…
Ennyi, leírtam, jövő decemberben elolvasom, és lehet, hogy a télapó csak virgácsot fog hozni …
Apropó télapó: Apuka megint kiakasztott. Miután munkahelye Mikulás ünnepséget szervezett a gyerekeknek, én leadtam a gyerek jellemzését, a csomag árát kifizettem, szóltam apukának, hogy vigye el a gyermeket. Közölte, hogy csak ha fizetek neki 4000 Ft-ot, mert ez 2 tanítvány kiesést jelent, és még enni sincs pénze. Leb@sztam a telefont, majd tegnap nagy durcásan mégis Ő volt vele az ünnepségen. No comment.
