Vettem egy tesztet. Igazából nem hittem, hogy terhes vagyok, csak a gyanú beleívódott az agyamba. Olyan ez, mint amikor kitalálod, hogy otthon lehet, hogy nem zártad el a vízcsapot, és amíg haza nem mész, addig idegesít. Hát ez is idegesített, mégpedig nagyon. Mivel reggel kell tesztelni, ezért egész éjjel idegeskedtem, álmomban 2 tesztet is elvégeztem, és este imádkoztam Istenhez. Újra. Tudom, hogy nem teszem jól, és szegény Istennel mindig akkor beszélgetek, amikor kérek valamit. De szerintem már megszokta. És ha már beszélgettünk (kicsit egyoldalú volt), akkor már megkértem arra is, hogy gyógyítsa meg Nate-t, segítsen, hogy a céges negyedéves tervim sikerüljenek (esély kb. nulla, és áprilisban a cégnél felülvizsgálat), és a végén a szokásos kérés: találjunk már nekem egy társat. Reggel persze negatív lettem, és 3 órára rá ennek havi bizonyítékát is megkaptam. Bár amióta 5 éve kétszer volt negatív tesztem, havim is megjött, majd kiderült, hogy ikerterhes vagyok (tesó felszívódott), azóta nem nagyon hiszek a teszteknek.

 

Szóval Nate beteg. Tiszta pötty, amit folyamatosan vakar. Már kétszer elvittem dokihoz, szerinte csak ételallergia. Így ma elviszem bőrgyógyászhoz is. A városi bőrgyógyászat kicsit öngyilkosság. Órákon át való várakozás. Már megszívtuk párszor. Alig várom. De a lényeg, hogy a fiam túllegyen rajta, mert nagyon sajnálom. Fekszik a földön a szőnyegen és  rángatja magát, úgy vakarózik. Emellett folyik az orra és köhög. Szerencsére az eper ízű gyógyszereket megeszi.

 

Más újság nincs, megvettem Istennő csizmát (tudom-tudom hollandoknak csináljak fényképet). Vetekszik egyesek rózsaszín magas sarkújával, amit csak éjjel használnak. Most annak örülök. Van akinek ez is elég …