Egyszer azt mondták nekem az az igaz barát, aki ott van az esküvődön és a gyereked születésén. Kiegészíteném: emellett az is, aki:

• felajánlja saját pozícióját a cégnél, amennyiben téged rugnának ki,
• erkölcsileg és anyagilag is támogat, ha baj van,
• hívás nélkül kijön a telekre nő létére kétkezi munkával segíteni,
• számontartja a számodra fontos időpontokat, és érdeklődik az eredményről,
• felajánlja saját szabadidejét, hogy vigyázzon pl  a gyerekre, hogy Te futni tudj,

s mindemellett meghallgat, ha a mélyponton vagy ... talán ez a legfontosabb. Hogy ki tud beszélni magadból a feszültséget. Hogy valaki átöleljen és lenyugtasson. Hogy ott legyen neked.

S barátok kellenek. Nem sok, de nem is egy. Akikre tényleg mindig számíthatsz. Neked van iyen? Én azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam. Kb. 5 ember az életemet "végigtámogatja". Merthát nem vagyok egyszerű eset :) S remélem ők is úgy érzik, hogy én is tudok nekik segíteni, nemcsak kihasználom Őket.

A kedves pontszámom nem túl magas. Kemény nő vagyok. Talán túl kemény. De ugyanazok az érzések bennem is megvannak, mint másban, csak egyszerűen nem játszom meg magam. Talán nem kellene ennyire őszintének lenni. Egy jó diplomata többre viszi. De én mindig ilyen voltam. Ezért nem leszek soha igazgató :) Ne meg azért sem, mert nő vagyok :) Egy középkorú, nemsokára klimaxoló nő.

El kellene költözni a hegyekbe. Annyit gondolkodtam már ezen. Egy kis tábort fentartani gyerekeknek, vagy menedékházat. Itthagyni ezt az egészet. Vagy egy kis faluba ... Persze egy férfival:) Hisz mi értelme az egésznek szerelem nélkül? :)))