Újra a piacon. + 1 évvel, + 1 kg-al, és mérhetetlen csalódottsággal és fájdalommal. Lehet, hogy nem is vagyok képes társas létre, lehet, hogy mindig egyedül kellene lennem. De közben gyűlölöm a szingli létet. Kell valaki, akihez tartozom, akihez este beszélhetek, akivel a gondokat megoszthatom, akivel álomra hajthatom fejem. Én nem vagyok boldog önálló, egyedülálló nőként. Viszont valami miatt nekem a társas lény kategória sem megy. Ahhoz az életem most túlságosan túlhajszolt. Nem tudok annyit adni Nekik, amennyit megérdemelnének.
Bár még bízok. De tudom, hogy lehet, hogy nincs értelme. Talán jobb Neki nélkülem. Pedig jó volt vele. S békülni mindig jó. Jó lenne folytatni, megpróbálni még egyszer. Reggelente eldöntöm, hogy kemény leszek: nem küldök SMS-t, nem telefonálok. Na, ez a keménykedés kb. 10-ig tart. Utána már majd meghalok a hiánytól. Van értelme büszkének lenni? Van értelme várni? Ő miért nem kezdeményezi, hogy kezdjük el újra? Vagy a férfiak képesek tartani magukat? Ők büszkébbek, mint mi? Én miért nem tudok ennyire kemény lenni? Azt mondta nagyon szeret. Akkor hogy bírja ki? S egyáltalán hogy lett ilyen hirtelen vége? Biztos forrt benne, s most borított … Rám borította. Én meg fulladok benne. Gondolom Ő meg éli boldog világát. Talán már új nőt is talált.
Talán megint újrakezdem a blogot írni. Segít. Nem sokat, de annyit legalább, hogy utána már nem remegek annyira. Talán ezt a blogot csak piaci létem alatt fogom használni. Remélem nem sűrűn. De sajnos a tapasztalat az, hogy egyre nehezebb normális párt találni. 20 éves koromban szakítás után 1 hónappal már volt jelentkező. Most évek telnek el. S nem azért mert válogatós vagyok. Le sem szólítanak, hogy egyáltalán válogathassak…
Én meg dolgozok a fájdalmammal. Már amennyit tudok. Legszívesebben bőgnék egy jót.
De az biztos, piacra dobni most nincs kedvem magam. Semmi kedvem újra hétvégente discoba menni. Nincs kedvem újra próbálkozni. El kéne költözni egy dzsungelba kicsinyke családommal. Vagy egy maki rezervátumba. Madagaszkárra mindig is vágytam.
S persze, hogy pont most apukámmal, a húgommal is összevesztem. Valamint Nate-nek is állandóan vérzik az orra. S a cég sem egyszerű mostanában. Már azon is gondolkodtam, mi lenne, ha meghalnék. Senkinek nem hiányoznék. Csak Nate-nek. Neki szüksége van rám egy ilyen apa mellett. Egyébként full nincs értelme élni. Minek? Az állandó fájdalomért?
