A vasárnapi éjjeli netezés egyeneságú következménye, hogy hétfőn reggel hatalmas kapkodásra ébredtünk (hajmosás, vasalás, pakolás). A haverhiányos gyereknek is most kezdődött újra az óvoda (hála a jó istennek), szóval mire végre beértem a munkahelyemre, már kezdődött is a szokásos hétfő reggeli "Top-30"-as megbeszélés.
És akkor csapott be a villám. A rendkívül dekoratív fehér szoknyámhoz és felsőmhöz elfelejtettem felvenni melltartót. Nem is a hatalmasnak nem mondható melleim tartása a gond, hanem a felső kissé átlátszó volta. Na, innentől a nap hátralévő részét majdnem magzatpózban tettem meg. Nagyobb volt az égésem, mint a Reichtag-é....