Na, ez a mai nap volt a hullámvölgy alja. Sőt, olyan mintha leestem volna a hullámvasútról.
Reggel msn-eztem kicsit Jencivel, aki közölte, hogy fejezzük be, mivel nekem már érzelmeim vannak, és Ő nem akar engem később jobban megbántani. A kurva életbe ... nagyom roszzul esett, jót bőgtem is utánna a telken téglapucolás közben. Mert persze a pasiknak is akkor kell szakítani, amikor utánna az ember hót egyedül van, és nincs kivel megbeszélje, monoton munkát végez, tehát kurvára ráér gondolkodni... önmagát és a kapcsolatot sajnálni. Tudom, hogy nem illettünk össze, hogy fiatalabb volt, hogy ő még élni akarta az életét, de amikor együtt voltunk, minden annyira tökéletes volt (és nemcsak a szex). A barátai is megjegyezték vasárnap, hogy Jencit az életében még nem látták ennyire romantikusnak ...
Szóval ez rendberakta a napom, és most utálom az egészet. MIÉRT KEZDJÜNK EL KAPCSOLATOKAT, HA MINDIG FÁJDALOM A VÉGE?
Még mindig bennem van... bármikor felidézem, ahogy hátranyúl és lehúzza a pólóját, vagy ahogy átölel... ha most rámklikkelne msn-en, én lennéka legboldogabb, de itt vagyok, Ő is fent van, és nem teszi ... én meg még megpróbálom tartani magam...
S a rideg valóság? Anyagi értelemben én adtam neki vasárnao egy vatta új baseballsapkát, Tőle meg nálam maradt egy fél pár büdös zokni (de jó kis Jenci szaga van:)) . De miért is érzem azt, hogy nemcsak lelkiekben, de anyagiakban sem felém billen a mérleg????
de megkértem kedves barátocsnőmet, hogy holnap SZIN-en igyunk sokat... és minden pasassal flörtölni fogok... túl kell lépnem. Istenem adj erőt ...
S hogy mi volt a nap csattanója? Hogy a vot féjem próbált erőt önteni belém... felhívott a gyerek miatt, s hallotta a hangomon, hogy ki vagyok bukva. Úgyhogy 10 perc múlva visszahívott, hogy hogyan segítsen, ha tud ... ismer, így tudta, hogy nagyon kivagyok,és most Ő szeretne nekem segíteni.. főleg mivel az utóbbi 6 hónapban én is rengeteget segítettem neki... Hm. jól esett... s tényleg nagyon ismer.
