Amúgy is egy szar nap volt. Reggel zuhogott az eső, Nate a tél folyamán kinőtte a gumicsizmáját, amelyre reggel döbbentünk rá. Majd a cégnél kitört a kedvenc csizmám sarka, a harisnyám is felszaladt. Majd jött a pszichológus, amelyet este John műsorszáma követett, valamint a hangyarajzás megjelenése a lakásban. És este a hír: a mamám rákos – 5 rosszindulatú daganat, kedden műtét, és még csak el sem mondhatjuk Neki a teljes igaszságot. A kedvenc nagyim, aki 50 évesen még MZ-vel járt, lejött a barátainkkal a Balatonra, és rendületlenül kente Nekünka zsíroskenyeret, aki a mai napig hagosan kacag, ha valamit elront, és ezzel őrületbe kergeti anyámat, aki pár hónapja megpróbálta újra felszedni fiatalkori szerelmét, aki 20 éves éppen elhagyott állapotomban feladott a nevemben egy társkereső hírdetést, aki egy hónapja azon lovagolt, hogyaz új pasim mindenhol a megfelelő méretekkel rendelkezik-e … azon kevés idősek egyike, akikhez az ember tényleg jókedvvel és nem kényszerből megy látogatni.
Most nem érzek mást, csak fájdalmat és ürességet. Mára már túl sok volt. S egyiken sem tudok változtatni. Senkit nem tudok megmenteni.
