"Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Behunyom szemem, még látom arcodat,
Hallom a hangod és érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok,
Az emléked még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak és a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni, hogy mennyire szerettelek,
Feledni, hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged, hogy tudlak én."
