Komoly projektet indítottam: „hóhányás” néven. Miközben kétszer 1 órán át hánytam a havat, azon gondolkodtam, hogy a szomszédjaim bejárója miért nem olyan csíkos hányás után, mint az enyém? Pedig komolyan fejlesztem technikámat, de nem megy. Az enyém közel sem olyan pofás. De nem baj, 95 %-osnak megteszi. Majd fogtam addigra jégbefagyott, kintléthez nem szokott kutyámat, és elvittem terepszemlére. Másé sem csíkos. Mindegy, így legalább mindenki tudja, hol lakom. A csíkos bejárónál.

 

Amúgy tegnap írtó sz@r napom volt. S mivel nem akartam ezt gyerekre önteni, ezért magamba öntöttem fél pohár Bailey’s-t. Ez annyira sikeres lett, hogy gyermekkel boldog estét töltöttünk együtt, majd egy idegen pasival is fél órát flörtöltem a telefonban. Csak felhívtam a szórólapról megszerzett számát, hogy mennyibe fog kerülni a pénteki koncert. Szóval Blondie attól, hogy csak mosolyognom kéne és inkább ne dumáljak, azért még így is el tudok szórakoztatni egy fiút. Egyszer a húgom mondta, hogy nincs olyan ember a Földön, aki velem szemben vitában nyer. Ezt nemtom, hogy jó vagy nem, de igaz.

 

Amúgy meg a lábkörmömön a lakk már rég lenőtt. Csak mindig az van bennem, amikor Eddy Murphy a filmben reggelente mindig megnézte az egyéjszakás kalandjainak a lábkörmét, és ez alapján döntött… Szóval figyelni kell.