A hét igen gyorsan eltelt. Az eleje mint már írtam iszonyat nehéz volt. 1-2 napig még saját magam is sok volt önmagamnak. A mélyponton voltam, és idő kellett hozzá, hogy elinduljak felfelé. De elindultam, és a hét végére már voltam kifejezetten felszabadult pillanataim is. És szerelmes, és izomlázas, és elégedett, és még boldog időszakaim is. Mindenesetre érzelmileg igen összetett hét volt, ami rendesen le is merített. Nem irigylem Pistit, aki átjött hozzám ½ 10-re, de én ¾-kor már az ölében elaludtam.
Nate sokat játszott a barátaival, 3 nap alatt 5 barátja jött át. Még szerencse, hogy ebben a házban 15 perc alatt rendet lehet rakni utánunk, és mivel a ház jó elrendezésű, ezért közben még tudtam mosni, és pogácsát sütni is. Így már mindjárt könnyebb az anyaság. Fokozatokkal jobb, mint mikor állandó felügyeletet és szórakoztatást igényelt. Már majdnem kicsit unatkoztam is, úgyhogy helyette inkább takarítottam, és kertészkedtem. Ez nagy szó: KERTészkedni. Saját kert,saját büszkeség. Csak éppen még tele van gyommal, és apa ki akarja irtani őket, én pedig megpróbáltam megmenteni az építkezést túlélő nárciszaimat és tulipánjaimat. Így átraktam őket ládákba. Kicst még gyámoltalannak néznek ki, és nagy valószínűséggel nem fogják túlélni mentőakciómat, de legalább megpróbáltam. A saját nevelésű kerti csokromról csináltam képet, és ezúttal küldöm minden kedves olvasómnak csak úgy, tavaszra. Hátha őket is felvidítja, mint engem, amikor rájuk nézek. Imádom a tavaszi csokrokat. Semmilyen már vágott virág nem dob fel, csak a tavaszi jó illatúak.
Az én oldalamról is történtek feltöltődésű és kimerítő mozzanatok. Pénteken céges buli volt. mivel igen jó kedvem volt, ezért megmutattam mindenkinek, hogy hogyan kell alkohol nélkül átbulizni pár órát. Igen jól sikerült. Jó volt a zene, a társaság, a helyszín. Rám fért már egy jó buli. De sajna utána 3 óra alvás adatott csak meg, mert indultunk egy terepfutkározós versenyre. Ezeket is imádom, hisz mi lehet annál jobb, ha összekapcsolódik a természet és a sport? 4 óra dombfutás utána popsimban beindult az izomláz, majd iszonyúan kiéhezve és kifáradva jól esett pár kupica pálinka a többiekkel.
Ma pedig családi ebéd volt apa szülinapjával spékelve. Megpróbált mindenki egy kicsit feloldódni. sajnos a levegőben benne volt a mama holnapi műtéte. Engem még a keddi pszichológus is nyomaszt. Valamint a jövő héten lesz a negyedéves teljesítmény-értékelés. Új hét, új feladatok, új kihívások és új csapások. De állítólag ettől erősödünk.
S még valami: a képen is jól látható: jó, hogy nem a 18. században születtem. Malacpofára nem jó a kendő.
