Hiába imádkozom Istenhez, Ő nem ad jelet, nem jön vissza, s nem akar jobb lenni... Percenként nézem a telefonom, percenként próbálom rávenni magam, hogy én NE küldjek sms-t, s hogy ne örökké rá gondoljak. Pedig próbálok mást is tenni, hogy eltereljem a figyelmem. Ma is reggel 8-kor mentünk el, s csak 6-kor értünk haza, s megint elfele készülök. De nem erre vágyom. Arra, hogy itt legyen, hogy átöleljem, érezzem, hogy az enyém, érezzem az illatát, a csókját és hogy az enyém... még mindig az enyém. De már nem az enyém, csak nekem nem megy még a szakítás. Vajon goldol rám? vajon én hiányzom neki? vajon néha eszébe jut, hogy nem jól döntött??? Bárcsak így lenne... hisz akkor van esélyem az újrakezdésre. Így csak marad a fájdalom... az örökköntartó fájdalom és reménykedés...
Hiába
2012.04.28. 21:12
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tocsi.blog.hu/api/trackback/id/tr844478478
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.