Újabb hétvége telt el. Holnap meló, és számolni fogom a napokat, hogy mikor lesz újra péntek. Bár szeretek dolgozni, de mostanában nem hoz boldogságot. Lehet, hogy a nyugodt, örömteli, családi háttér hiányzik csak, s az megtöbbszörözi a munkába vetett energiánkat, kedvünket. Talán majd egyszer eljön ez az idő is.
Amúgy hétvége jó volt, és nyüzsis. Még mindig hulla fáradt vagyok tőle. Hiába, nem vagyunk már fiatalok. Egy átmulatott éjszaka kipihenése több nap. Na szóval péntek koncert, melyet buli követett. Mivel barátnőim enyhén berúgtak, így én tartottam a frontot. Nagyon nyitottak voltunk, és mindenkivel táncoltunk. S ez így van jól, nem másztunk rájuk, nem akartuk felszedni őket, csak jól éreztük magunkat és nyitottak voltunk egy új kapcsolatra és a fiúkra. Jöttek is, de mint mindig, most sem a kívánt minőség. Hajnalban hazafele menet elkezdett zuhogni a hó, így gondoskodnom kellett valakiről, aki reggel el is hányja. Elhányta. Egy teáért cserébe. Meg persze a hajnali ágyban alvásért. Állítólag már több éve kinézett a volt cégemnél. És hajnalban még velem akart lenni. De én hulla voltam, így beengedtem a házamban, de mondtam neki, ha hozzámér hazamehet. Nem ment. De eszembe jutott barátosném Istennő voltának titka: azt mondta, Ő egyszerűen csak önző. Hát az voltam. Önző. Nekem jó volt. Ő meg azóta nem hív fel. Lassan hozzászokok.
Életem első 35 évében nem voltak egyéjszakás kapcsolataim. Sosem voltam képes lefeküdni valakivel, akinek nem ismertem már az illatát, a testét, a csókját. De érdekes módon, most már elég a hajnalig tartó több óra bevezetésnek. S olyan, mintha bepótolnám az elmúlt 35 évet. Ewan. Már nem érzem magam kurvának, nem ítélem el a dolgokat, mint korábban. Megváltoztam Nő lettem. Felnőttem. És szerintem az ágyban is már jobb vagyok, mint valaha.
Miután szombaton még én is elhánytam a havat kétszer, jöttek csapattársaim csapatot építeni. Jót beszélgettünk, gyerek meg jól elfáradt a többitől, így végre aludtunk egy nagyot. Én mint háziasszony leszerepeltem: a csokigolyók szétfolytak, a pogácsa meg lapos lett. OK, a sütő volt a hibás, még nem ismerem. De vasárnap korán kellett kelni, mert meccs volt. Kár volt. A nagy csapaépítés eredménye egy nagy lebőgés a meccsen. Kikaptunk vagy 10-el egy olyan csapat ellen, ahol nyernünk kellett volna. Nem sikerült. Kritikán aluliak voltunk, magamat is beleértve.
Délután megszánkáztattam gyermeket, aki úgy lefáradt, hogy hazafelé jövet elaludt a szánkón és leesett. Csak azt vettem észre, hogy a szánkó könyebb lett.
A csók titka: „Elmész 90 %-ig, és vársz, amíg a Nő be nem hozza a maradék 10-et” most mondták a tévében. Én ezt fordítva csinálom. Hozom az első 20 %-ot. Feldobom a labdát a fiúknak, majd csapják le ők. De ált. nem csapják le. Inkább mutatós, buta nőket keresnek… És én nem az vagyok.
Szombat délután felhívott egy pasi, hogy megtudja ki is vagyok én. Megtalálta a mobilszámom a telefonjában 15 másik lányéval együtt. Jeleztem neki, hogy a buliban találkoztunk, és a Szilvi nevű bejegyzés, pedig a barátnőmet jelzi. Később kiderült, hogy a barátnőmet is felhívta, sőt át is hívta, de egyből meg is kérte, hogy ha átmegy, az maradjon kettejük titka. Seggfej.
S egy kép Rólam egy rám illő mondattal. De a körmöm legalább szép.
