Új osztályom csupa nő. Szebbnél szebbek, fiatalok, szőkék, ahogy a vezér mondta „hosszúcombúak”. Fullra eszik magukat kalóriával (pizza, hamburger, lángos, stb.), és mégis hót vékonyak. S amikor szóba került, hogy én mennyi idős vagyok, akkor valamelyik megszólalt: „Miért, mi a baj? Olyan jól tartod magad.” Szóval bekerültem a jól-tartom-magam kategóriába. Ezután már csak a nem-nézek-ki-annyinak kategória jön. Ez minden nőnek kb. olyan rosszul esik, mint amikor először köszönnek csókolommal a fiatalabbak.

 

Szóval jól tartom magam. Nem érzem magam öregebbnek, mint a 26 éves lányok mellettem. Nem hiszem, hogy kevésbé lennék szórakoztató, hogy kevésbé lennék dekoratív, stb… Tény, hogy a testem már nem annyira feszes, és hogy van már egy gyerekem. De hogy csak ezektől kevesebbet érnék a piacon???? De a tapasztalat az, hogy a férfiaknak igenis számít. Ismerkedésnél nincs gond, egyszerűen a korom nem mondom meg. De utána, amikor megtudják, akkor vannak negatív fennhangok. Ewan. Öregszünk. És 3 hét múlva újra szülinapom van.

 

Tegnap sikerült gyerekkel 1 percig kézi meccset nézni. Ennyit engedélyezett nekem. Mivel vele akartam lenni, ezért nem vonultam át a másik tévéhez a meccs maradék 59 percére. Nézte-nézte a meccset, majd megkérdezte:

„Anya, ha nagy leszek, én is kézilabdázhatok, mert már tudok így is, meg így is, meg így is labdát dobni!?” Imádom…. És természetesen a válaszom az volt: „Persze, és kosárlabdázhatsz is mind Daddy, és focizhatsz is, mint Tati, és bármit csinálhatsz. A nyáron pedig Eszti nagybácsija megtanít Téged úszni…”

 

S a kutyáról pár kép. Aki esténként 1-kor imád házat védeni, és úgy kell visszakönyörögni a házba. Majd boldogan, tökig sarasan végigvonul a lakáson. Reggelre a sár mindenhol megszilárdul, én meg takaríthatok… Alig várom a nyarat, amikor napközben is véletlenül kintfelejtem, de most kint megfagyna.