Ma sok minden elment, s ez búskomorrá tett. Mivel az utóbbi hetek, hónapk már kiégettek, így szinte már csak közönyt éreztem...

Elment a nyári végre-leadott-2-kilóm a semmibe, elment Nate egyszer-használt kabátja, eltűntek a reggeli jó idők ...

S reggel meghalt a nagyapám is. Azt hittem már nem tudok sírni, Nate mellett nem is lehetett. De este, amikor végre elvitte az apja, és kimentem futni, kitört belőllem. Elfutottam a kistemplomig, ahol megkereszteltek, bementem és elmondtam érte egy imát. Visszafele már nem sírtam, mintha kiadtam volna.

Az élet erről szól, az elmúlásról. Elmúlik a fiatalság, elmúlnak a kapcsolatok, majd az életek. Most csak ülök a sötét csöndben. A csap csepeg, a kutya horkol, és Ő valahol már fent van. Még mindig érzem, ahogy megszorította a kezem tegnap. Amikor elbúcsúztam Tőle.