Igazából nem tudom miért tört össze ennyire. Már mindent tudtam. Egyedül is összeraktam, semmi újjat nem mondott 5300 Ft-ért.  Tudtam, hogy még nem vagyok túl rajta, és még mindig fáj. Tudtam, hogy ez hat a gyerekre. Tudtam, hogy tele vagyok feszültséggel, és rejtett agresszióval. Hogy valószínűleg ezért nem tudok rendesen új párkapcsolatot kialakítani. s hogy bármit tehetek, amíg a gyökereket nem rakjuk rendbe, addig Nate-nek semmilyen hatásos terápiát nem tud adni a pszichológus agresszió ellen. Hisz Ő csak azért ilyen, mert ezt látja rajtunk. S hogy mit tanácsolt? Először is, hogy ne  agyerek, hanem én járjak hozzá (bár most is csak én voltam, mert első alkalommal így kell). S hogy, bár Ő ilyet még sosem mondott, de költözzünk el. Valahova, ahol Ő nem talál meg. Szakítsunk meg minden kapcsolatot, hiába ellenkeztem. Hisz Ő megbukott mint férj, és mint apa is. Csak barát, jó haver a gyermeknek. S ha mi nem lépünk ezen túl, akkor nem az lesz a nagy gond, hogy nekem nem lesz egy új kapcsolatom, hanem Neki 10 év múlva. Mivel ezt látja, így Ő sem tud majd egyet kialakítani. S ezt nem tehetem meg vele. De elköltözni sem tudok.

Így csak arra tudtam kérni, lépjünk túl rajtam. Én megpróbálom normalizálni az én életem a gyerekért, de most segítsünk rajta. Hisz miatta mentem el, Neki szeretnék segíteni. Legalább próbáljuk meg. Mert szeretem, és Ő fontosabb Önmagamnál.

 

Így hazajövet jól kibőgtem magam. Ahogy most állok, a gyerek fektetése után is ez a program jön. Márcsak azért is, mert közben az apja is megint kiakasztott. 26 nem-fogadott-hívás. Mert Ő túl sok gyógyszert szedett be pénteken, és 4 napon át aludt, és Őt már senki sem szereti, és én csak beszélgessek vele. Mindezt sírva a telefonba. És én hiába kérem, hogy költözzön haza, rendbe jönne az én és az Ő élete is. Most csak játszik az idegeimmel és az együttérzésemmel. Tudom, hogy max. fél év, és vége. Vagy öngyilkos lesz, vagy megölik, vagy hazamegy. De félek 2 hónap múlva kirakják a lakásából, és itt fog a ház előtt könyörögni, hogy engedjem be. És az én szívem meg fog szakadni. Mert valahol még mindig szeretem. De nem tudom megmenteni. Szerelemből mentem hozzá, s nem azért mert amerikai, vagy mert jóképű.  De minden elcsesződött…

 

Tényleg tele vagyok feszültségekkel. Túl sok minden történik, túl sok minden aggaszt, és túl sok minden dühít. És túl kevés az érem pozitív oldala. A hétvégén volt egy kis fény az éjszakában. Egy pár boldog óra.  Csak szeretet és semmi más. De ez most olyan távolinak tűnik, most sötét van, fény sehol, még a Hold sem világít. De mi még itt vagyunk egymásnak: Én, Nate és Scotchie. Őket még szerethetem tiszta szívemből. Ez még talán meg tud dolgokat változtatni. Talán még nem késő. Talán még nem sérült annyira. Miattunk. Mert Ő  a fontos. És erre talán még időben rájöttem