Végre szabi! Minden napra beterveztem egy kis házi munkát, és sok pihenést, és programot prücsökkel. Nincs annál jobb, hogy a gyerek most tévét néz, én meg írok egy csésze tea és nápolyi mellett (tudom-tudom: hol a fogyókúra???).  De olyan szép ez a hétvége. A nap süt, kb. 15 fok van, ilyenkor bűn bent maradni. Mis is kb. 1 óra múlva útra kelünk. Már csak azért is mert déltől 2,5 napig zárva lesznek a boltok, és elfogyott a tej. Én meg reggelente kakaófüggő vagyok.

Nate elkezdett feladatlapozni mellettem. Érdekes: régen mindent ceruzával csináltunk. Ma már tollal. És amikor Amerikában voltam, ott olyan furcsa volt, hogy még a dogákat is ceruzával írták. Apropó Amerika. Tegnap este mese helyett azt kérte, meséljek Amerikáról. Furcsa kérdés volt, és hirtelen nem is tudtam mit modnjak egy 4 évesnek. Így meséltem a nagyszüleiről, a Le Homma Du tóról, a Magic House-ról, az őszi piros fákról, A Steak and Shake 1,5-es chilis-babjáról, …. De hogy lehet elmesélni egy életérzést? Egy fílinget, amit akkor érzel, amikor körbevesz egy másfajta környezet, körbevesz az emberek attitüdje, a nagy terek, a szabadság és a lazaság érzése, amikor körbevesz Amerika. Nem vagyok már tinédzser, nem rajongok azért az országért, nem halmozom el dícséretekkel, hogy miért és mennyivel jobb, mint itthon, csak iszonyúan hiányzik. Az lenne jó, amit Eszti csinál: évente kimenni legalább egyszer, feltöltődni (természetesen jól bevásárolni), majd hazajönni. Szeretnék annyit keresni, hogy ezt megtehessem, csak évente 2-3 hét. Ha az embert megérinti a kinti szellő, nehéz nem visszamenni. 3,5 éve nem voltam kint. Jövőre ki kell jutnom. Majd a nyár végétől, amikorra a kert is rendben lesz, elkezdek pénzt gyüjteni. A légkondi, bútorok még várhatnak. De sajnos a kert, a szúnyogháló, a bádoglemez a kerítésre nem, és ezek elviszik a mostani fizimet. De ha minden összejön, akkor szeptembertől lesz pluszmunkám is, és az alapokkal rendben leszünk, és tudok gyűjteni. A kérdés hogy megyünk ki. Jó lenne Nate-t is elvinni , jó lenne elmenni St. Louis-ba és Minnesottába. De egyrészt nincs kedvem heteket lenni ott, egyik városból másikba ugrálni horrorisztikus pénz. Jó lenne, ha az apja is gyűjtene, és egyszerűen kettévállnánk. Ők mennének a nagyikhoz, én pedig a barátaimmal a nyugati partot járnánk be. Egyenlőre álmodik a nyomor. És nyáron marad Csongrád, amit szintén szeretek. Azért az egy jó kérdés, hogy Nate mit szólna, ha itthon maradna. Nem hiszem, hogy emlékszik Amerikára. 3 éves korában volt kint utoljára. Azt mondja nem emlékszik, pedig még a fényképeket is megmutogatom Neki. Vajon, rossz anya vagyok, ha nélküle megyek ki jövőre? Nem szeretném megfosztani az élményektől, de anyagilag két ember az két ember. És ha őszinték akarok lenni magammal (és most anyukák nyugodtan ítéljetek meg), gyerek nélkül nagyobb élmény is. Csak egyedül magaddal foglalkozni, csak olyan dolgokat csinálni, amihez nekem van kedvem, nem a játszótéren tölteni az órákat, na, ewan. De még ráérek eldönteni, mert költségvetésem egyenlőre még deficites, szóval az indulás még igen messze.

Ami közel, az a holnapi Ópusztaszeri látogatás. Tavaly nagyon jó volt, remélem idén is. Az idő mindenesetre megvan hozzá. Hétfőn pedig locsolkodás, vagy Vadasparki tojáskeresés. Majd még eldöntjük. A kedvem is megvan. Nyugodt vagyok, és kipihent. Hetek óta először nem vagyok feszült. Végre hagyhatom, hogy a bőröm megygógyuljon, amit a vállamon szétvakartam, végre ha, mindne összejön, kimehetek délután futni, végre megnézhetek egy filmet, s talán a kocsimosás után még a kert kigyomlálására is lesz időm. De most irány mosás …