A fogyit hétvégére felfüggesztettem. Természetesen nem így terveztem, de ez lett belőle. Az elején az ember még próbálja tartani magát, aztán eljön a minden mindegy állapot. Mostanra dúskálunk a kajában. Még jó, hogy van kutya. Frissen sült csirkecombokon él.  Tud élni. Most én is. Ülök a  ház előtt a napon és írom a  blogom. Nate fénykardozik a szomszéd fiúkkal. ELNÉZEM Őket És azon gondolkodok, hogy ezért megérte. Az utóbbi két év. Minden nyűgével, válásával, munkahelycseréjével, no szabadidejével. Hisz ezt akartam, nem? Neki egy jobb életet összehozni. S tessék.  Már bandázik. Kb. 5 db. 5 éves fiú van az utcában. Délelőtt tandemeztek két órát, most fénykardoznak. Természetesen Nate a rossz, mivel Ő jött utoljára. Ő Obi van Cenobi. Nem akartam mondani neki, hogy legyen R2D2, mert még a végén ráragadt volna. Vagy Chubbakka.  Remélem együtt fognak felnőni. S így lesznek igaz barátai.

Kár, hogy a wifit nem tudtam összerakni. Második nekifutásra sem. Most egyből netezhetnék is az ablak előtt. Most kénytelen leszek fizetni érte, hogy valaki összerakja. azért nagy kibaszás, hogy egyedül nem megy. Mégis kiknek gyártják???  Egy normál IQ-ú ember nem bírja összerakni. ..

A hétvége jól indult. Nate elindult élete első futóversenyén. 3,4 km T-Home futás. Igaz, hogy az út ¾-ét sétálva, vagy az anyja hátán tette meg. de NEM ADTA FEL! Ez a lényeg. Majd minden utcai futóversenyen kicsit többet fut majd egyedül, ill. vannak versenyek, ahol van külön ovis futás is. De addig is, az anyja mellette lesz. És cipeli, ha kell. Vagy lelket önt belé. Bár a végén a beígért csoki helyett chips-t kaptunk, amit egy kicsit zokon vett, de utána leugráló várazta csalódását.

Utána apuka természetesen megint beteget jelentett, így az eltervezett szombat este sem úgy sült el, ahogy kellett volna. Sőt, nagyon nem úgy. Megint hányingerem volt. Volt már ez pénteken is, de akkor a fogyinak és az irodába beszorult melegnek tudtam be. De tegnap este, már komolyan elüldögéltem a  wc mellett. S bár nem jött ki, de nem sok híja volt. Csak azt nem tudom, mi bajom van. Ha tudnám, könnyebb lenne. De a koronát a hétvégére a ma reggeli hangulatom tette be. Szó szerint bunkó voltam. Pistit is inkább elküldtem, csak ne bántsam meg. Előjött, ami pár hetente előjön:  a nekem semmi nem jó, szar kedvem van,  de igazából gőzöm nincs, mi a bajom, a gyerek is nyűg, a fogyókúrából meg aztán végkép elegem van. Csak csokit ennék, s legszívesebben egész nap ágyban maradnék. S csak tévét néznék… S ebből a fílingből nehéz kilépni. Nem is tudom mi kéne hozzá. Talán moziba kéne elmenni. Vagy benyomni egy nagy tál sütit. Vagy csak itt üldögélni a napon és szívni a  D-vitamint, és reménykedni, hogy holnapra kialszom. És hogy addig senkit nem bántok meg, de legalábbis nem visszavonhatatlanul, kibékíthetetlenül. Jövő hét péntektől 5 nap szabi. Remélem jó idő is lesz. Rendbe rakom a lakást, a kertet és magamat.