Ma két pasi tette ezt meg velem. Mit is vártam tőlük, hisz férfiak. De ez mégsem lehet mentség számukra. Ha mi egyenesek tudunk lenni, ők miért nem? Hisz, ami rosszul esik, az mindig jobb kimondva, mint valaminek álcázva. Az egyik csak a képembe hazudott, s hiába szembesítettem vele, a másik csak szépen próbált ferdíteni. Én meg bosszúból jól bekajáltam. Jól kicsesztem… de kivel is? Megint magammal. Inkább futni kellett volna, de Nate-t nem hagyhatom itthon egyedül, és a bokám is két napja fáj. Most próbálom nem rá önteni a rosszkedvem, de elég nehéz. Végülis Ő jó volt ma. „Csak” a 2 éves unokaöccsét és a nagyapját pofozta meg. Ez egy ilyen nap…

 

Pedig jól indult. A nap is sütött, bár a popsim befagyott, mert a hőmérséklet még mindig nulla fok körüli. Viszont a lakást végre rendesen kiganéztam. Most szépen csillog-villog minden. Lenne időm két napig kikapcsolódni a gyerekkel. Holnapra be is terveztem egy parkot, de félek, hogy ehhez túl hideg lesz. Kár. 10 éve ugyanekkor 20 fok volt. Lehet, hogy csak egyszerűen elegem van a télből. Hiányzik a tavasz, a feltöltődés, a szerelem ünnepe. És nagyon hiányzik a futás, ami kikapcsol, leszív, felfrissít. Valamit ki kell találnom. Most vagy veszek egy futógépet, vagy fizetek egy bébiszittert. De egyikre sincs időm. Így este majd berakok egy romantikus filmet, és kinyitok egy üveg piát. Vén, öreg, önsajnálkozó, iszákos fapina lettem. Ewan.

 

Vagy egyszerűen el kellene menni már szabira. De ehhez nekem jó idő kell, különben csak itthon kínlódok. El kéne kezdeni élvezni az életet. De igazából, miről is beszélek. Hisz voltak nagyon szép estéim is az utóbbi időben. Lehet, hogy egyszerűen csak maximalista vagyok. De ez nem újság. Semmi nem elég jó. Vagy csak ezt hívják tavaszi kimerültségnek?

Amúgy meg egyszerűen elegem van. Nem találom az óráim, a hajszárítóm, Scotchie oltási papírját (pedig oltási idő van), a portable DVD-player-t, stb…

 

Az is lehet, hogy a másnaposság automatikusan rosszkedvvel jár együtt? Nemtom. A fejem az tuti, hogy fáj. De az utóbbi fél évben ittam annyit, mint egész életemben eddig összesen. Ez még mindig szerintem kevesebb, mint egy normál emberé, de az én szintemhez mérve sok. Hát egyszer ide is eljutottunk. Remélem a következő fél évben nem szokok rá a cigire is. Vagy este kipróbálok egy joint-ot… Még sosem tettem,d e a szilveszteri pasi véletlenül hagyott itt egyet. Na , itt kezdődik a züllés…