Az éjszakám borzalmas volt. A kutyák egész éjjel szerenádoztak, és Scotchie csatlakozni akart. Még az sem érdekelte, hogy más majd megfagyott. Fél órát ugatott 11-kor, majd 2-kor a teraszon. De hát valakinek természetesen ezen időpontokra ki és be kellett engednie. Azt hittem megölöm. A legmélyebb álmaimból keltett fel. Közben valami biztos történt kint, mert S. nem szokott ilyen lenni. Azon gondolkodtam, hogy biztos valahol épp betörtek, vagy valami, úgyhogy ma az újságok olvasásával kezdtem a napot, de nem találtam semmit.
Azért a reggeli túra nem volt semmi: szánkóval anyáékig, majd gyalog buszmegálló, busz oviig, majd busz városba, majd gyalog céghez. Nem is voltam hajlandó office-lookban csámpázni, úgyhogy meg is jegyezték, hogy olyan vagyok, mintha a Művészetek Völgyébe indulnék. Ewan. Ma nem vagyok 100-as. Viszont ma szerzek egy kocsit, mert ebből elég volt.