Azt hiszem mégis tipikus nő vagyok. Nehéz ezt kimondani, de a másik oldalon elmondhatom, hogy van önkritikám. Belátom hibáim, és sajnos nem tanulok belőle. Tehát tipikus nő vagyok. Sikerült este harmadszorra is beletolatnom a szomszéd kocsijába Mentségemre legyen mondva, hogy már megint a hátsó ülés eseményei zavarták meg koncentrációm és már megint sötét volt. De igazi mentség nincs rá. Szóval ez a nap is jól végződik. Még jó, hogy a nap közepe elment.
A másik dolog, ami aggaszt az a no-money effektus. Tényleg nem szóróm a pénzt, és állandóan mínuszban vagyok. Pedig kéne pénz még a kerítésre, a fürdőszoba bútorokra, a kertrendezésre, a küszöbökre, stb.… És valahogy nem tudok pozitív nullára kerülni. Attól félek, ez az év így fog eltelni. Jó lenne egyszer már nullán lenni, és látni, hogy mennyi pénzem is van egy hónapban pluszban. De már februárra is mínusz 100 000-ben vagyok, és még egy hét fizetésig.
Itt sem ártana egy pasi, akivel megoszthatnám a rezsiköltségeket az ágyam mellett. De csak az ágyamat nem akarom. Az utóbbi 7 évben ezt már megtettem. Még egy lúzer nem kell. Viszont a tegnapi filmben volt egy mondat, ami tetszett:
„Olyan pasi kell, aki nem reszkető kézzel nyúl a szoknyám alá …” S most nem a szexre gondolok (na jó, arra is), hanem egy határozott hímneműre. De attól félek, mire találok egyet, akkorra már bármilyen jó lesz, csak legyen. Van egy pont, ameddig a maximumot akarjuk, majd a „vannak elvárásaink” szint jön, amely a hónapok múlásával a „mindegy-csak-férfi-legyen”-be vált át. Azért arra a szintre nem akarok eljutni, ami már ez alatt van, és fizetek is, csak hogy legyen pasim.
A barátnőmmel, miközben a gyerekek 3 órát játszóházaztak, volt igazgatóm hatalmas mondásán okoskodtunk, miszerint „mindennek megvan az ára”. Vajon odaadnánk magunkat pénzért, mint a Demi Moore-s filmben? S itt nem a mások által rólunk alkotott kép a necces, hanem a saját önbecsülésünk. Arra jutottam, hogy én a jelenlegi anyagi helyzetemben egymillióért már elgondolkodnék. De ha megtenném, akkor luxuskurvának hívnám magam:)
Az utóbbi hónap mérlege alapján azonban, ha még egy pasit hazahozok, akkor csak simán leszajházom magam … az is egy szint. Csak nem biztos, hogy az, amire mindig vágytam.
