A nap nem indult könnyen. Éjjel 1-kor Nate átmászott az én ágyamba, imádom, hogy imád, de ilyenkor én nem alszom ki magam. Reggel koránkelés, mivel hajmosás, majd a döbbenet, hogy a hajszárító bedöglött. Ott álltam vizes hajjal, természetesen késésben, mint mindig. Így gyorsan lemondtam az időre-való-beérés alternatívájáról, és beültem a búra alá. Majd induláskor nem indult a garázsajtó. Többszöri próbálkozás közben elképzeltem magam, ahogy egy több 100 kilós duplaajtót kézierővel felnyitok, hogy kiszabadítsam a kocsit. Miközben csúnya szitkokat szórtam, harmadszorra hál istennek el is indult. Beérve rá kellett döbbennem, hogy a részvényeim zuhanórepülést indítottak újra. Ezután elgondolkodtam, hogy mennyi esélyem lesz 9-kor a főnöknél a hiba meggyónására. De hál Istennek rendes volt, minden jól ment. Mondjuk akar egy nagykörű megbeszélést erről, hogy eloszlassuk a téves pletykákat, úgyhogy itt még lesznek konfrontációk, de talán a kirúgástól megmenekültem. Isten tegnap este megint meghallgatott. Félek, hogy egyszer, amikor benyújtja a számlát, az hosszú lesz.
Délután gyerekszórakoztatás lesz. Már több haver is jelentkezett. Vagy játszóházba megyünk, vagy hozzánk jönnek át. Mindegy. Lényeg, hogy gyerek élvezze. Én meg majd a hétvégét fogom nélküle.
