Nem szoktak sokszor sírni. Igazából igen ritkán. Sokszor csak elkezd csorogni a könnyem, mert úgy fáj. Csak csorog, miközben belül fojtogat. S olyankor nem tudsz másra gondolni, semmi máshoz nincs kedved, semmi nem dob fel, vagy tereli el a figyelmed. Csak fojtogat és csorog. Most ez van. Elég ciki. Mindenki előtt.
Fájdalom
2010.11.18. 15:04
S esténként van a ritkább eset, amikor otthon ülsz, hogy a gyerek ne lássa és zokogsz. Igazából nincs megnyugvás, csak elfáradás. Amikor már nem tudsz zokogni, mert nincs mi kijöjjön. Nem könnyebbülsz meg tőle, csak rád jön a mély letargia. Olyankor Scotchie odabújik. Meggyőződésem, hogy érzi mi van, tudja, hogy fáj. Csak bújik, s próbál segíteni. Nate akkor már alszik… Mélyen, boldogan. S legalább ez a része rendben van.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://tocsi.blog.hu/api/trackback/id/tr512457257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.